2010. november 22. 13:49 Draveczki-Ury Ádám:

Komoly hozadékok a NATO-csúcson

Lisszabonban, a NATO állam- és kormányfőinek november 19-20-ai csúcstalálkozóján megtörtént a szövetség új stratégiai koncepciójának elfogadása, ám nem ez volt a rendezvény egyetlen hozadéka. A honvedelem.hu Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt kérdezte az eredményekről és a megfigyelhető tendenciákról.
A NATO-csúcs elsődleges feladata mindenképp a szövetség új stratégiai koncepciójának elfogadása volt, emellett kiemelt téma volt Afganisztán sorsa és az ISAF misszió jövője, az észak-atlanti szövetségesek és Oroszország viszonya, illetve a NATO-rendezvényt követően sor került az Egyesült Államok és az Európai Unió csúcsára is. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő kiemeli: a legutóbbi, 1999-es dokumentum után tizenegy évvel elfogadott új stratégiai koncepció a NATO hetedik stratégiája, a benne foglalt elemek és változtatások a gyakorlatban már egy-két év múlva érezhetőek lesznek. „A NATO szervezeti változásai óriási horderejűek, hiszen a négyszáz bizottságból mindössze nyolcvan, a tizenkét ügynökségből három marad meg. A 13 ezer fős állományból 9 ezren maradnak a helyükön, és csökken a parancsnoki szintek száma is”, sorolja a változásokat a honvedelem.hu kérdésére a szakértő. Mindez nagyban gyorsíthatja a működést, hiszen csökken a bürokratikus gépezet a szervezeten belül. A dokumentum elfogadása mellett mindenképpen a csúcs egyik komoly eredményének számít, hogy a NATO és Oroszország közötti enyhülésnek immáron konkrét hozadékai is akadnak. „A még George W. Bush idejéből származó amerikai rakétavédelmi koncepció, illetve a grúz háború miatt a szövetség és Moszkva viszonya két évig igen fagyos volt. Mára a helyzet jelentősen konszolidálódott”, fogalmaz Nógrádi György. „A NATO-nak és az Egyesült Államoknak szüksége van az orosz segítségre az afganisztáni misszióhoz, hiszen a légi szállítások csak így oldhatók meg biztonsággal. Emellett egyre több a közös érdek is a felek között. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy Moszkva mindennek alaposan megkéri az árát”, mutatott rá Nógrádi György. „Az oroszok elsődleges célja, hogy csökkentsék az amerikai jelenlétet Európában, főleg a volt keleti blokk országaiban.” A közös célok meglétét bizonyítja, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök konkrétan kijelentette: Oroszország nem kizárólag részese szeretne lenni a rakétavédelmi rendszer kiépítésének, hanem a döntésekbe is bele kíván majd szólni a következő tíz év során zajló folyamatban. Komoly eredmény annak a Szentpéterváron létesítendő központnak a létrehozása is, melynek az Afganisztánból kiáramló kábítószerek elleni küzdelem lesz a feladata. Szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a központ munkájába a szomszédos Pakisztánt is bevonja a NATO. Emellett húsz orosz helikopter bekapcsolódik az afganisztáni erők utánpótlásába, tevékenységüket egy közös pénzalapból finanszírozzák majd. „A NATO egyébként nem egységes ebben a kérdésben”, hívja fel rá a figyelmet Nógrádi György. „Számos kelet-európai tagállam inkább gyanakodva szemléli az orosz közeledést, különös tekintettel Lengyelországra és a három volt szovjet balti köztársaságra, mintsem örömmel. Mindez szemben áll a közeledést leginkább támogató francia és német állásponttal. Vagyis mondhatjuk azt is, hogy ebben a kérdésben a NATO pár régi és néhány új tagállama között egyfajta szembenállás figyelhető meg.” A NATO és Oroszország viszonyával szorosan összefüggő kérdés a bővítés témaköre. „Egyértelműen kimondásra került, hogy Grúzia nem csatlakozhat a NATO-hoz, mert ezt a szövetség nem akarja. Ukrajna azért nem csatlakozik, mert ő nem akar csatlakozni. Így az egyetlen lehetséges bővítési irány a Balkán lehet. Montenegró előbb, Bosznia-Hercegovina és Szerbia viszont csak középtávon integrálódhat majd a szervezetbe”, összegzi a helyzetet a szakértő. Afganisztánt illetően Nógrádi György emlékeztet: a szövetség célja 2011 és 2014 között a hatalom fokozatos átadása a helyi erőknek, amennyiben azok képesek lesznek ellátni az ide kapcsolódó funkciókat. Kulcsfontosságú lehet a folyamatban az a 2011 őszére, Bonnba tervezett donorkonferencia, mely szinte napra pontosan tíz évvel követné az első hasonlót. Nógrádi György emellett fontosnak tartja kiemelni az Egyesült Államok – Európai Unió csúcs eseményeit is. „Barack Obama egyértelműen leértékelte az EU szerepét Ázsiával szemben, mondván, hogy nem veszi ki eléggé a részét a válságkezelésből. Emellett Washington és Brüsszel másképp képzeli a klímaváltozással kapcsolatos politikát és a gazdasági válság elleni küzdelmet is”, sorolja a felek között húzódó törésvonalakat. „Emellett az amerikaiak először most mondták ki nyíltan, hogy az Egyesült Államok többé nem küld amerikai csapatokat uniós struktúrába.”