2008. április 03. 18:40 Szûcs László:

Lánctalpas szörnyetegek és speciális képességek

Jó pár hónapja már, hogy nem jártam Hódmezővásárhelyen, de a város ez idő alatt sem „került közelebb” a fővároshoz. Még mindig egy kicsivel több, mint két órás autóúttal lehet csak elérni a város laktanyáját. És teljesen mindegy, hogy merre megy az ember: Szegednek az autópályán, vagy a „hagyományos”, Kiskunfélegyháza-Csongrád-Szentes útvonalon. A város szélén található hatalmas kaszárnyába általában nehéz bejutni, most azonban várnak, így hamar nyílik a kapu és a sorompó is. A Művelettámogató Műszaki Zászlóaljhoz jöttem vendégségbe.
Szabó Sándor alezredes, a zászlóalj parancsnoka az irodájában fogad. Emlékszem: régebben is ez volt a parancsnoki iroda, csak akkor más ült még a szerényen berendezett helyiség íróasztala mögötti székben, és az alakulatot is másképp hívták. A zászlóalj ezen a néven mindössze tizenhárom hónapja, 2007. március 1-je óta működik. Ekkor számolták fel ugyanis a jogelőd, MH 37/4. Török Ignác Műszaki-Építő Zászlóaljat, melynek bázisán megalakulhatott az új katonai szervezet. Persze az átalakítás nemcsak névváltoztatással járt – tudom meg Szabó alezredestől. Hiszen amíg a korábbi zászlóalj önálló költségvetési szervként, ám a szentesi műszaki dandár szakmai alárendeltségében dolgozott, addig a mostani alegység minden tekintetben a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár kötelékébe tartozik. Gőzölgő kávé mellett a zászlóalj feladatairól beszélgetünk. Ezek közül talán a két legfontosabb a lövészdandár tevékenységének mindenkori műszaki támogatása, valamint a béketevékenységgel kapcsolatos kiképzési feladatok végrehajtása. Vagyis például a Magyar Honvédség különböző kiképzési objektumainak, gyakorlótereinek a karbantartását a művelettámogató műszaki zászlóalj katonái végzik. Székesfehérvár, Tata, Kaposvár – sorolja a zászlóaljparancsnok azokat a helyőrségeket, amelyeknek gyakorlóterein különféle, kisebb-nagyobb munkálatokat végeznek majd a műszakiak a közeljövőben. A tatai lövészdandár Szomódon található gyakorlóterén például a lőtér szervízút-hálózatát, valamint a speciális vezetési pályát kell rendbe tenniük májusban a hódmezővásárhelyi katonáknak. Speciális képességeiből adódóan természetesen a honvédelmi katasztrófavédelmi rendszernek is része az alegység. Mégpedig több szálon keresztül is. Egyrészt a Tisza Többnemzeti Műszaki Zászlóalj parancsnoki állománya és törzsének jelentős része a zászlóalj katonái közül kerül ki. Apropó Tisza zászlóalj. Szabó alezredestől megtudom, hogy a szervezeti átalakítás a többnemzeti alegység magyar moduljának működési racionalizálását is magával hozta. Hiszen a korábban szentesi alárendeltségbe tartozó műszaki-építő zászlóalj adta a parancsnoki állományt, ám a végrehajtó alegység akkor is a debreceni dandár harctámogató műszaki százada volt. Az átalakítással azonban teljes egészében debreceni „hatáskörbe” került a Tisza-zászlóalj magyar moduljának működtetése. A művelettámogató műszaki zászlóalj katasztrófavédelmi feladatainak másik része a katasztrófavédelmi munkacsoportok működtetése. Állandó munkacsoportként működik az úgynevezett nehéz-földmunkagép és gépi romeltakarító csoport, amely BAT–2 gyorsjáratú lánctalpas buldózerekkel is felszerelt. Érdemes megemlíteni, hogy ilyen lánctalpas „szörnyeteg” – összesen két darab – egyedül csak a hódmezővásárhelyi zászlóaljnál található meg a Magyar Honvédségben, s természetesen nemcsak a katasztrófavédelmi feladatokban kell közreműködniük a gépet kezelő katonáknak, Hiszen a BAT–2 alapvetően hadiutak építésére és karbantartására, valamint tüzelőállások és különféle fedezékek kiépítésére használatos műszaki technikai eszköz. A beszélgetésbe bekapcsolódó Bán Miklós törzszászlós, az alegység vezénylő zászlósa elmondja: a katasztrófavédelmi munkacsoportokról szólva mindenképpen beszélni kell arról is, hogy szükség esetén egy könnyű-földmunkagép és romeltakarító, valamint két robbantó csoport is kikülöníthető a zászlóalj állományából. Amelyek természetesen egy esetleges katasztrófahelyzetben szinte azonnal bevethetők. A hódmezővásárhelyi alegység feladatai közül kiemelkedik az úgynevezett műszaki modul elemek felkészítése és kiképzése – tudom meg Szabó Sándor alezredestől, aki elmagyarázza: ezek a modulok, ha kell a debreceni dandár lövészzászlóaljainak harcát segítik, támogatják. Szervezetszerűen, vagyis az állománytáblában ugyanis nincsenek műszaki alegységek a lövészzászlóaljaknál, azokat szükség esetén a hódmezővásárhelyi alakulattól csoportosítják át. A modulok egyébként a művelettámogató műszaki zászlóalj első századának szakaszai, és speciális, műszaki-felderítő, átjáró nyitó, illetve mozgástámogató képességekkel rendelkeznek. Emellett pedig víztisztító berendezéssel is fel vannak szerelve, azaz úgynevezett ipari-technikai, valamint ivóvíz előállítására is alkalmasak. A modulok szakmai felkészítése egyébként jelenleg is tart, bár az első szakasz ¬– amelyik az ugyancsak Hódmezővásárhelyen található 5/62-es lövészzászlóalj támogatója –, a zászlóaljjal együtt már tavaly december 31-én elérte alkalmazási készenlétét. A másik két szakasznak pedig idén kell megfelelnie az előírt hazai és nemzetközi követelményeknek. – A különböző, Magyar Honvédség szintű műszaki tanfolyamok megszervezése ugyancsak a zászlóalj feladata – árulja el az alegység parancsnoka. Például nehéz-, és könnyű gépkezelői, robbantás foglalkozásvezetői tanfolyamokat, valamint a nem szervezetszerű akadályelhárító rajok felkészítését is Hódmezővásárhelyen szervezik meg. Bán törzszászlós hozzáteszi: ezen kiképzések végrehajtása a zászlóalj második műszaki századának feladata, s legutóbb például a szolnoki MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj katonái számára tartottak robbantás foglalkozásvezetői felkészítést a Szegedhez közeli Sándorfalván található helyőrségi gyakorlótéren. A zászlóalj 2007-es alapításakor a különféle, Magyar Honvédség szintű gyakorlatok valós biztosítását is feladatul kapta a hódmezővásárhelyi alegység. Az első, komolyabb „megmérettetés” a tavaly őszi, Bevetési Irány 2007 elnevezésű gyakorlat volt az állomány számára, amelynek biztosítása – az elöljáró Tömböl László mérnök altábornagy, összhaderőnemi parancsnok szerint is – jól sikerült. A csapat egyébként idén is bizonyíthat, hiszen ősszel újra lesz Bevetési Irány gyakorlat. A beszélgetés végén Szabó Sándor alezredes kitér arra, hogy az átalakítás általában előnyösen érintette a zászlóaljat. Bár feladatrendszerük bővült és létszámuk nem változott, az állomány nagy része azonban ma már ki tud jutni a különféle külföldi missziókba. Az elmúlt egy évben több tucatnyian jártak Koszovóban, Szarajevóban, vagy éppen Afganisztánban. Sőt a KFOR manőver második váltásába bekerült egy műszaki raj a hódmezővásárhelyi zászlóaljtól. A kilenc katona a tervek szerint 2009. márciusában utazik majd Koszovóba. Ráadásul azok száma is jelentősen megnőtt, akik különféle, külföldi szaktanfolyamokon vehetnek részt. Az elmúlt évben például két tiszthelyettest is sikerült beiskolázni egy-egy speciális kurzusra, az Amerikai Egyesült Államokba. Látogatásom végére az elmondottakból és a látottakból számomra is egyértelművé válik, hogy – bár a zászlóalj neve és alárendeltsége ugyan megváltozott - tennivalója ugyanúgy van bőven. Bár ez szerencsére csöppet sem csorbította az állomány tettrekészségét.