honvedelem.hu
A szolnoki csata
Némi kavarodás, a kelleténél egy pohárral több szíverősítő – és persze egy alaposan átformálódott haditerv kellett ahhoz, hogy 1849. március 5-én a szolnoki csata megnyissa a kaput (vagy hidat) a dicsőséges tavaszi hadjárat eseményei előtt.
Hogy miért volt stratégiai fontosságú a magyar csapatoknak visszafoglalni a császáriaktól Szolnokot és annak tiszai hídját 1849 tavaszán, nem kell részletesen ecsetelni. A haditerv is készen állt, igaz, annak éppen nem Szolnok állt a középpontjában. Az elképzelés szerint Vécsey Károly és Damjanich János vezérőrnagyok, akik csapataikkal egyik oldalon délen, Cibakházánál, a másik oldalon keleten, Törökszentmiklósnál vonultak fel, egyszerre támadták volna meg a szolnoki hidat.  Ezzel kellett volna magukra vonni a Windisch-Grätz vezette császári fősereg figyelmét, hogy aztán a magyar főhaddal Henryk Dembiński altábornagy is mozgásba tudjon lendülni, a császáriak oldalába kerülve. Ám senki nem kalkulált azzal, hogy a szolnoki ütközet előfeltételének is beillő kápolnai csatában (részben Dembiński tehetetlensége miatt) a császáriak győzedelmeskednek a magyar csapatok felett február 27-én.



A kápolnai csata kimenetele és Dembiński leváltása (megpuccsolása) ellenére a szolnoki terv továbbra is élt. Ennek értelmében a két tábornok, Vécsey és Damjanich március 5-én megindították a támadást. Mozgásukat és vonulásukat a város felé jótékonyan leplezte a szokatlanul vastag ködfüggöny. Szolnokon Karger, tőle nyugatra, Abonyban pedig Ottinger tábornok dandárja állomásozott, előbbi mintegy 6000, utóbbi nagyjából 1500 fővel. A magyarok 12 000 emberrel támadtak. Bár az abonyi egység gyorsan segítségére tudott volna sietni Kargernek, Szolnokon túl későn vették észre a közeledő honvédcsapatokat. Karger nem vette komolyan a hídfőt fenyegető támadást, így alakulatának nagy részét délen, a vasútvonalnál állította fel. Támaszpontja az indóház volt, ez elé állíttatta fel azt a hatfontos üteget, amellyel Damjanichéknak majdnem meggyűlt a bajuk. A magyar tábornok serege ugyanis éppen lőtávolban nyomult előre, hogy elvágja a császáriak visszavonulási útját Abony felé, amikor az üteg tüzet nyitott. A 3. honvédzászlóalj parancsnoka „félrehúzódj” jelzést adott, ám ekkor valami olyasmi történt, amire senki nem gondolt előre. A zászlóalj dobosa ugyanis kicsit többet ivott a csata előtt a kelleténél, így fittyet hányva a parancsra, a visszavonulás helyett a roham jelzését ütötte. A zászlóalj gondolkodás nélkül nekirontott az ágyúknak, mire azokat azonnal visszavonták állásaikból, Damjanich katonái pedig benyomultak a városba. Innentől kezdve a honvédeknek nem volt nehéz dolguk. A Damjanich-csapat a Tisza-hidat védő kis létszámú ellenséget futamította meg, az időközben megérkező Vécsey-féle hadosztály pedig egy császári lovasosztálynak rontott neki, amelynek zömét egyszerűen a Zagyvába szorította. Bár ekkorra óriási késéssel Abonyból is megérkeztek az osztrák sereg katonái, rövid harc után vissza is vonultak.


 
A szolnoki csata stratégiai fontosságán, vagyis a híd megszerzésén túl még egy óriási fegyverténnyel bírt: a császáriak először láthatták nagy volumenű támadás kapcsán azt, hogy milyen precízen és összehangoltan tudnak támadni a honvédcsapatok. A diadal egyben a tavaszi hadjárat nyitányának is bizonyult.

Aktuális videók
2019. január 19. 18:21
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat