honvedelem.hu
170 éves a Magyar Honvédség
Tíz osztrák-magyar katonai temető az egykori Isonzó-front területén
Tizenkét csata, másfélmilliónál is több halott, sebesült, vagy eltűnt katona - számokban ez a mérlege az első világháborús Isonzó-front harcainak. A száz évvel ezelőtti öldöklő küzdelmek helyszínén ma több tucatnyi kisebb-nagyobb temetőben nyugszanak az ismert és az ismeretlen hősök. Szokásos heti - szubjektív szempontok szerint összeállított - listánk tíz Nagy Háborús, osztrák-magyar katonai temetőbe kalauzolja el olvasóinkat.
Fogliano

A legnagyobb európai és olasz első világháborús katonai emlékhely, a több mint százezer elesett olasz katona hamvait őrző redipugliai emlékmű közelében található foglianói osztrák-magyar katonai temetőben – amit 2014. szeptember 13-án Ferenc pápa is meglátogatott és egyedül imádkozott a sírkövek között – több mint tizennégyezer első világháborús hősi halottat temettek el. A szépen gondozott sírkert azonosíthatóan magyar nevű hőseinek fejfáját nemzeti színű szalagok díszítik. A sírkert főhelyén álló, hétezer ismeretlen katona csontját fedő sírkőlap felett emlékmű áll. „Ebben a temetőben lelt végső békét az osztrák-magyar hadsereg hazáját szerető 14 550 elesett hőse. Itália testvéri szeretete helyezte őket itt örök nyugalomra” – olvasható a az emlékműre helyezett német nyelvű márványtáblán.



Sveto

A szlovéniai Sveto – vagy ahogy a Nagy Háború idején hívták, Sŭta - település templomában működött a Magyar Vöröskereszt Egylet tábori kórháza. Az itt elhunyt katonákat a templom közelében megnyitott temetőben helyezték végső nyugalomra; 1160 – más források szerint 1170 − hősi halottat temettek itt el, közülük 678-an magyarok voltak, többségüknek a neve is ismert. „Amíg más temetők emlékművét a háború idején állították, addig az itt lévőt az 1920-as években. A temetőre néző homlokzaton tábla is tudatja, hogy a Magyar Vöröskereszt Egylet 1. sz. tábori kórházában elhunyt hűsök emlékére emelte a kórház tisztikara és legénysége, dr. Pfann József parancsnoksága alatt. Az eredeti tábla leesett és darabokra tört, de a helyiek összeragasztva megőrizték és az obeliszk talapzatához támasztották” – olvasható a temetőről dr. Bedécs Gyula „A Doberdótól a Dolomitokig – Útikönyv az Első Világháború magyar emlékeit keresőknek II.” című, a Zrínyi Kiadó gondozásában 2015-ben megjelent könyvében.



Tolmin

Az 1916-ban létesített osztrák-magyar katonai temető a Vogel és a Krn hegyek közötti területért folytatott csatában elhunyt katonák végső nyughelye. A sírokat egyszerű beton sírkővel, fejfával vagy vaskereszttel jelölték. A temető közepén egy piramis formájú emlékmű található, ami az Osztrák-Magyar Császári és Királyi (K. u. K.) 30. Gyalogos Ezred elesett katonáinak állít emléket. A temetőben mintegy 3300 katona alussza örök álmát.



Solkan

A szlovéniai Nova Gorica - az egykori Görz - város szélén, a tengerszint felett 600-700 méter magasra felnyúló Sabotin és Monte Santo hegyek között kanyargó Isonzó (szlovén nevén Soča) folyó partjától alig néhány méterre, örökzöld cserjékkel körbeültetett területen bújik meg a Solkan katonai temető. Az 1915-től használt sírkertben egyforma, szürkére fakult műkő „fejfák” alatt a harcok kétezer hősi halottja nyugszik. Olaszok, osztrákok és magyarok, valamint a monarchia más népei vegyesen. A pontos számok nem ismertek, de legkevesebb 1500 osztrák–magyar katonát temethettek ide, s ismerve a Monarchia hadseregének nemzetiségi arányait, vélhetően legalább 700 honfitársunk alussza örök álmát a véráztatta hegyek lábainál. Amikor az olaszok elfoglalták a területet, nem dúlták fel a sírokat, hanem saját halottjaikat is ide temették. Aztán amikor ismét a Monarchia kezére került a temető, ők is békén hagyták az olasz hősi halottak nyughelyeit. Sőt, arról is vannak feljegyzések, hogy amikor éppen temetés zajlott, még az ágyúkkal is más irányba céloztak a tüzérek, nem zavarva meg a szertartást. A magyar halottak sírkövein – mint szinte minden temetőben – nemzeti színű szalagokat helyeznek el az erre járó megemlékezők.



Štanjel

Štanjel település katonatemetőjében az osztrák-magyar hadsereg azon katonái nyugszanak, akik a közeli frontvonalon estek el, valamint azok az orosz hadifogoly katonák, akik a štanjeli, (akkori nevén Sankt Daniel-i) kastélyban létesült kórházban és környékbeli intézményeiben hunytak el 1915 és 1917 között. Joseph Ullrich építész már az isonzói harcok (1915-1917) idején elkészítette a temető látványos, templomi homlokzatot idéző emlékművének építészeti terveit, amely 1918-ban épült meg. A bécsi Kriegsarchivban őrzött 1918-as osztrák-magyar temetői kataszter alapján 993 azonosított osztrák-magyar katona, az 1930-as évekből származó olasz adatok alapján 1315 halott nyugszik a temetőben. „A temetőt az 1930-as években az olaszok nagy anyagi ráfordítással helyreállították, szép kerítéssel vették körül. Sajnos ennek mára alig van nyoma, mert az utolsó fél évszázad majdnem mindent elmorzsolt. A kerítésből csak a két szépen díszített bejárati oszlop maradt meg. Az idő a fakereszteket teljesen eltüntette, csak három egyedi vaskereszt, néhány nehéz kőkereszt, és két sírkő, rajtuk a lenn nyugvó neve olvasható” – írja a már említett könyvében dr. Bedécs Gyula.



Bovec

Bovec észak-keleti határában, ahol a Koritnica folyó az Isonzóba torkollik szépen rendben tartott, katonatemető található. A bejáratnál szlovén, német és olasz nyelvű háromnyelvű tábláról szerezhetünk információkat a sírkertről. A ciprussorok által négy negyedre osztott temető egyik negyedében 1922 darab egyforma sírkő látható, itt fekszenek az osztrák-magyar hadsereg hősi halottjai. A másik három negyed üres, mivel Bovec és környéke a két háború között Olaszországhoz tartozott, az olaszok pedig a hősi halottaikat exhumálták, és a redipugliai, valamint a kobaridi közös nagy síremléknél temették el őket újra. A temető központi részén egy hatalmas fakereszt emlékeztet a hősi halottakra, a közelében egy magyar kopjafa, melyet a győri Révai Miklós Gimnázium tanulói állítottak a magyar katonák emlékére.



Monte Grappa


Távolabb van az Isonzótól, de az egykori olasz front területén fekszik a Monte Grappa. A hegyen több mint 12 ezer olasz és 10 295 osztrák-magyar katona lelte halálát az 1918 júniusában és októberében lezajlott második és harmadik piavei csatákban. A monarchia halottainak többsége ismeretlen, a magyar nemzetiségű katonák közül mindössze 146 személyazonosságát ismerjük; nevük a falba elhelyezett kazettákon, bronzba vésve olvasható. „Az 1935-ben felavatott műemlék-együttest Giovanni Greppi építész és Giannino Castiglioni szobrász tervezte. A geometriai formákból álló katonai erődítmény függőleges folytatása a hegynek. Öt terasz fut egymás fölött körbe, s ez olyan érzetet kelt, mintha ez lenne a hegy csúcsa. A tíz méter széles teraszt négy méter magas, fehér mészkőből épített mellvéd zárja le. A mellvédről barna szemek sokasága néz felfelé lépcsőzőre” - írja könyvében dr. Bedécs Gyula.



Volčja Draga

Az osztrák–magyar katonatemetőben főleg a soproni 76. gyalogezred katonái nyugszanak. Emléküket a piramis alakú központi emlékmű őrzi magyar és német nyelvű feliratokkal: „Szeretetünk, hálánk jeléül” és „Euch Ihr Helden in Dankbarkeit” (Nektek, hősök, hálából). „A kőgúla motívumkincsének minden eleme magyar. A PRO PATRIA felirat, a tulipán, egy oroszlán felsejlő formája arra utal, hogy a magyarok varázsolták a háború tombolása közepén a kőemlékre a szecessziós díszítést” – írja könyvében dr. Bedécs Gyula. Az itt örök álmukat alvó katonák többsége a közelben, a Vrtojba-Bilje hegységben, a 10. és a 11. isonzói csatában esett el. Az eredeti, a két háború közti időszakból származó temető sokkal kisebb volt. A háború után az olaszok a környékbeli kisebb sírkertekben eltemetett katonák maradványait is ide temették át. Az akkori feljegyzések szerint a temetőben 1599 osztrák–magyar katona nyugszik.



Renče-Vogrsko

Az osztrák–magyar katonatemetőben – ahol a közeli katonai kórházban elhunytakat helyezték végső nyugalomra – 1600 katona nyugszik. Az olaszok az 1930-as években ásatásokat végeztek a temetőben, s az ekkor előkerült kereszteket a sírkert nyugati részének falára rögzítették. A hősi halottak tiszteletére állított német nyelvű felirat magyarul így hangzik: „Isonzó őrhely hősei, / Aludjatok nyugodtan, míg ragyogó fényben / Fel nem ébred eredményeitek nagy napja. / A történelem örökké hirdetni fogja.” A renčei sírkertről dr. Bedécs Gyula így ír könyvében: „Amíg a magas fűben lépegetünk a sírok nélküli temetőben, a táblák felé haladva, egyszerre vagyunk szomorúak és bizakodók. Szomorúak, mert bár egykoron szívszorító volt látni a sok magyar nevet a fakeresztek névtábláin, a pléhtáblácskák legalább megőrzik őket. A fakeresztek arról árulkodnak, hogy tömegével temettek és nem volt idő bíbelődni az adminisztrációval. Ha írtak is nevet és rendfokozatot, csapategységet nem. Sajnos mára még ez a szűkszavú közlés sem maradt ránk.”



Branik

A szlovéniai településen, illetve annak környékén két osztrák–magyar katonatemető is található. Mindkettőbe főleg a közeli harctereken elesett vagy a braniki katonai kórházban elhunyt katonákat temették. Az olaszok adatai szerint 275 osztrák-magyar katona nyugszik a sírkertekben, a beton sírkövek alatt. „A teraszosan kialakított temetőben a sírhalmok már elsimultak, keresztek nem sorakoznak, csak egy-egy síremlék árválkodik. A kert felső teraszán a támfalat az egykori sírok felett álló keresztek »díszítik«. Távol került egymástól a porló csont és a hozzátartozó név. Már ez is szomorú, de tovább nő szomorúságunk, amikor a kis pléhlapokra írtakat olvasnánk, de már nem lehet” – olvasható dr. Bedécs Gyula könyvében.



(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)

Fotó: a szerző és internet


magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat