honvedelem.hu
Tíz első világháborús tengeri csata
Az első világháborúban nem csak a lövészárkokban zajlott öldöklő küzdelem, a tengerek is csatatérré váltak. Eheti tízes listánkba tengeri csatákat gyűjtöttünk össze, a szokásos szubjektív szempontok szerint.
Így kezdődött a tengeralattjáró-háború

Bár a tengeralattjáró-háborúról leginkább a kereskedelmi hajók támadása, vagy a Lusitania elsüllyesztése jut az eszünkbe, a történelem első tengeralattjáró-csatáját brit hadihajók ellen vívták német tengeralattjárók Skócia partjainál. Két nappal azután, hogy Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak, a német tengeralattjárók elhagyták helgolandi bázisukat, és északi irányba indultak felkutatni az angol flottát. A találkozásra a skóciai Fair Isle sziget mellett került sor, és az angol hadihajók kerültek ki belőle győztesen, miközben a támadók elvesztettek egy tengeralattjárót.



Több mint száz év után először verték meg az angolokat a tengeren

1914. november 1-én, nem sokkal a háború kitörése után a chilei Coronel város közelében csaptak össze a német és angol hadihajók. A Brit Királyi Haditengerészet egységeit Christopher Cradock ellentengernagy irányította, míg a német hadihajókat Maximilian von Spee altengernagy vezette. A Dél-Amerikai partoknál vívott tengeri csatában nem kedveztek az időjárási körülmények a briteknek, ráadásul von Spee altengernagy kiváló stratégának bizonyult, így a német flotta két angol hadihajót is hullámsírba küldött. Mikor a vereség híre eljutott Londonba, az Admiralitás belátta, hogy nagyobb erőkre lesz szükség Spee altengernagy legyőzéséhez.



Falklandnál bosszút álltak az angolok

Miután a coroneli csatát elvesztették, az Admiralitás nem nyugodott bele a vereségbe, hanem akkora kontingenst küldtek a csendes-óceáni német flotta nyomába, amely a biztos siker reményében szállhatott szembe velük. A döntő összecsapásra a Falkland-szigeteknél került sor 1914. december 8-án, ahol von Spee hajói döntő vereséget szenvedtek. A német flotta hajói közül mindössze kettő tudott elmenekülni, ezzel pedig elhárult az akadály az antant csendes-óceáni és dél-atlanti kereskedelmi és utánpótlási forgalma előtt.



A Dogger Bank-i csatában is üldözte a balszerencse a német tengerészeket

Megfejtett kódoknak köszönhetően az angolok időben értesültek róla, hogy támadás készül a Dogger Bank közelében őrjáratozó hajóik ellen. Az információ birtokában nem csak a támadásra tudtak sikeresen felkészülni, hanem elébe is mentek az ütközetnek, így sikerült is meglepni az ellenséget 1915. január 24-én. A túlerőben lévő britek megfutamították a német flottát, és végül a győzelmet is elkönyvelhették, mivel nem szenvedtek komolyabb károkat, a németek viszont elvesztettek egy hajót.



Nem sikerült a tengeri hadművelet a Dardanelláknál

1915 februárjában kezdte támadni a Gallipoli-félszigetet az antant, de a brit és francia kezdeményezés kudarcba fulladt. Mivel a franciák nem akartak komoly erőket kivonni a szorongatott nyugati frontról, és az angol hadvezetés is csupán egyetlen hadosztályt ajánlott fel a támadáshoz, az akció oroszlánrésze a flottára hárult. Ennek megfelelően februárban az Antant flottája lőni kezdte a Dardanellák külső erődjeit, majd egy hónappal később be is hajóztak a szorosba. A támadás előtt brit hajók próbálkoztak ugyan aknamentesítéssel, de ez csak részlegesen sikerült. A támadók terve az volt, hogy csatacirkálókkal megsemmisítik a partmenti erődöket, majd a hátrahagyott aknákat felszedve továbbhajóznak a szorosban. Ez azonban nem sikerült, mivel a part mentén elhelyezett török ütegek erősebbnek bizonyultak. Mivel sem az angol, sem a francia haditengerészet nem szenvedett ilyen súlyos veszteséget az elmúlt száz évben, gyorsan elkezdték szervezni a szárazföldi támadást.



Megelőző csapást mértek az olaszokra az osztrák-magyar tengerészek

1915. május 23-án Olaszország feladva korábbi semlegességét, az antant oldalán lépett be a háborúba. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése megelőző tengeri csapást akart mérni az új ellenfélre, amivel egyben zavarni is akarta a szárazföldi erők mozgósítását, míg a saját erők rendezik soraikat az olasz határon. Az első bevetés így a Császári és Királyi Haditengerészet feladata lett, amely a teljes flottát mozgósította a támadáshoz. Az olasz partok elleni hadművelet osztrák-magyar győzelmet hozott, a part menti létesítmények pusztulása mellett az olaszok elvesztettek egy rombolót is.



Az első otrantói csata volt a Nagy Háború első jelentős adriai ütközete

A durazzói csataként is emlegetett tengeri ütközetben az Osztrák–Magyar Monarchia flottája csapott össze az egyesített olasz, brit és francia tengeri erővel. Az ütközet azzal kezdődött, hogy a Monarchia hajói 1915. december 28-án megtámadták Durazzót, erre válaszul az antant vezetése akkora hajóhadat küldött ellenük, amely pusztán a túlereje segítségével kivívhatja a győzelmet. Bár a Császári és Királyi Haditengerészet valóban elvesztette a csatát, Seitz sorhajókapitány nagyszerű manőverezésének köszönhetően nem szenvedtek katasztrofális vereséget.



A történelem legnagyobb tengeri csatáját vívták Jütlandnál

A mai napig az 1916. május 31-én és június 1-én megvívott Jütlandi csata számít a világ legnagyobb tengeri ütközetének, amit csatahajókkal vívtak meg, a modern acélból készült csatahajókkal vívott tengeri csaták sorában pedig a negyedik helyre került. A németek célja az angol blokád áttörése volt, amely bezárta flottájukat a Balti-tengerre, emellett persze meg akarták semmisíteni a brit flotta egy jelentős részét is, hogy javítsák a jövőbeli esélyeiket. A szakaszokban megvívott csatát hadászati szempontból döntetlennek ítélte meg az utókor, akkor viszont mindkét nemzet magának követelte a győzelmet. A németek arra hivatkoztak, hogy az angol túlerő ellenében is több hajót süllyesztettek el, mint amennyit vesztettek, míg az angolok azt hozták fel, hogy az ő hajóik maradtak a csatatéren, és bár a német hadihajók sok szempontból jobbnak bizonyultak, mégsem sikerült nekik a kitörés.



Sikerült a kitörés a Monarchia tengerészeinek

Bár az antant tengeri ereje 1916-tól nem háborgatta a Monarchia flottáját az Adriai-tengeren, sikerrel zárta le az Otrantói-szorost, így a Császári és Királyi Haditengerészet egységei nem juthattak ki a Földközi-tengerre. Ezt a tengeri blokádot akarta feltörni a Monarchia flottája 1917. május 15-én, a Földközi-tenger jütlandi csatájaként aposztrofált harmadik otrantói csatában. Az ellenséges flották összecsapásából végül az Adriai-tenger legnagyobb tengeri csatája alakult ki, és a Monarchia flottájának legjelentősebb első világháborús tengeri győzelmével végződött.



El akarták torlaszolni a tengeralattjáró-támaszpontot

A brit Királyi haditengerészet 1918. április 23-án hajtotta végre a zeebrugge-i rajtaütést, amellyel a belga kikötőbe telepített német tengeralattjáró-támaszpontot akarták használhatatlanná tenni. A gondosan felépített tervbe azonban hiba csúszott, ugyanis a megváltozó szélirány miatt nem működött a hajók mozgását elrejtő füstfüggöny, így a német partvédő ütegek könnyedén célba vették őket. A támadással végül mindössze annyit tudtak elérni, hogy néhány napig nem tudtak kifutni a tengeralattjárók, ezután a németek megoldották a problémát. A nem túl jelentős eredmény ellenére a csata résztvevőit hősként ünnepelték otthon, az antant propagandája pedig jelentős győzelemnek állította be a rajtaütést.



(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)

Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat