Belgrád − 1789, Aspern − 1809, Lipcse − 1813, Solferino − 1859, Szabács − 1914, Montello − 1918 − sorolta a harminckettesek hősi helytállásának helyszíneit ünnepi beszédében dr. Kovács Vilmos ezredes. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka rámutatott: az ezred történelme átível több évszázadon, számos sorsfordító csatában álltak helyt, s ez tekintélyt parancsoló és egyben útmutató is a mai honvédek számára.



Az ezred megalakítását azonnali bevetés inspirálta − emlékeztetett Kovács Vilmos. Felállítása az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háborúhoz köthető, ekkor az előrenyomuló porosz erők megfékezésére Mária Terézia hat gyalogezredet állíttatott fel, köztük a Forgách-gyalogezredet, mely később a kapta a 32-es hadrendi számot.

Az ünnepi beszédben elhangzott: az ezred első hősi halottja Soób Sándor dobos volt, akit Felső-Ausztriában, a bajorok ellen harcolva ért halálos lövés. Az ezred útja számos csatán át vezetett tovább, nem egy alkalommal járult hozzá a győzelemhez, melyet Mária Terézia is elismert. Az alakulat nem maradt ki a napóleoni háborúkból sem, katonái ekkor főleg Észak-Itáliában vitézkedtek, és a porosz−osztrák háborúban is komoly fegyvertények köthetők nevükhöz.

A háziezredet az első világháború kitörésekor is mozgósították, ahol többek között Szabács városának bátor elfoglalásával szereztek hírnevet és a cári csapatok túlerejével szemben is hősiesen helytálltak, több csatában is megfutamítva az oroszokat − elevenítette fel Kovács Vilmos. A 32. honvéd gyalogezred több évszázadon keresztül számos csatában vett részt, állományából sokan adták életüket a hazáért. Nekik állít emléket a Petőfi-laktanya udvarán a nemrég elkészült lélekharang.



A harangláb elkészítéséhez szükséges faanyag adományként érkezett, és a lélekharang öntéséhez is kaptak anyagi támogatást. A haranglábon látható díszes faragványokat Iványi János fafaragó művész készítette, a harangot pedig Gombos Miklós harangöntő öntötte.

Fotó: Galovtsik Gábor