honvedelem.hu
Egri csillagok tegnap és ma
„A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”
Az alcímben említett, ma is időszerű felismerés négyszázhatvan esztendeje hangzott el Dobó Istvántól az örökbecsű Egri csillagok című regényben, Eger várának 1552 szeptemberi−októberi ostroma előtt. Hogy aztán a világraszóló magyar diadal kiváltsa – Európa-szerte – az elismerést, s hitet adjon mindenkinek.
A várvédői ima és eskü kapcsán Dobó várkapitány így szólt védőtársaihoz: „Ebben a várban van most a maradék ország sorsa. Ha Eger elesik… Magyarországot beírhatja a történelem a halottak könyvébe. Az egri vár erős, de ott a szolnoki példa, hogy a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Ott… idegen zsoldosok voltak. Nem a várat mentek védeni... Itt az öt pattantyús kivételével minden ember magyar. Itt mindenki a hazát védi. Ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. De ne mondhassa azt ránk a jövendő nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt éltek, nem érdemelték meg a magyar nevet… Azért hívattam össze kegyelmeteket… hogy mindenki számot vethessen magával. Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl”.



S voltak férfiak. És voltak nők! Akik vállvetve küzdöttek a férfiakkal.  De mi is történt akkor, az 1552. szeptember elejétől október 18-ig tartó rendkívüli oszmán ostrom idején? 1541 után a Habsburg- és az Ottomán Birodalom kényére-kedvére játszotta nagyhatalmi játékait a három részre szakadt Magyar Királyság területén. A praktikák nyomán 1551-ben újra kirobbant a háború. A szultáni had nyomasztó túlerővel, tűzerővel, csellel sikert sikerre halmozott a Szerémségtől Esztergomig; elözönlötte Erdélyt, elfoglalta Temesvárt, Lippát, Szolnokot, Veszprémet, Nógrád várait, majd a Felvidék felé fordult. Ennek kapuja Eger volt.

Ha elfoglalják a hódítók, észak-déli irányban kettévágják a megmaradt királyságot, ezáltal odavész a gazdag Felső-Magyarország, nem tud ellenállni sem Szulejmánnak, sem a Habsburgoknak, s a történelmi Magyarország államisága megszűnik! Ezt az óriási végveszélyt felismerték a magyar hadvezérek s nemesek. Köztük Dobó István, Eger akkori kapitánya, bár a birodalmi érdekek, a hazai politikai bizonytalanság, hatalmi huzakodás s a jottányit sem javuló hadügy nemigen adott sok okot a bizakodására.

Mégis: hírül véve az oszmán offenzívát, erőteljesebben erősítette meg a várat, halmozta fel a készleteket. Hívó szavára jött huszár, íjász, darabont, tűzmester, kőfaragó, kovács, ács, pék, borbély, bormester, sőt negyvenöt nő is ott maradt a várban s két pap. Valamennyiük szemükben a szülőhely s haza szeretetének, védelmének, az elszántságnak tüze égett.



1552 szeptember elejére a 40-60 ezres hódító sereg Eger alá vonult. A várban mintegy 2400 magyar állt a vártán. Dobó és katonái esküt tettek, hogy nincs alku! És „mindnyájan jót, rosszat megosztanak mindhalálig”. A fenyegető szultáni levél hírnökét is vasra verték, mert magyar létére a pogányhoz állt, az áruló Hegedüs hadnagyot pedig felakasztották. A várfokra „válaszlevél” gyanánt lándzsákkal fekete koporsót tűztek. Hadim Ali és Kara Ahmed pasa terve szerint először a topidzsik iszonytató ágyútüzet zúdítottak a várra, hogy majd egy, esetleg két nagy rohammal bevehesse a török had az erődítményt. (12 ezer ágyúgolyót szedtek össze az ostrom után!) Ám a lankadatlan várvédői harckészség, a három István (Dobó, Mecskey, Zoltay) példája, Bornemissza Gergely legendás leleményessége láttán egyre fogyott az ottománok győzelembe vetett hite. No meg az ellátása, mert vékonyka volt a logisztikai lánc. Ráadásul járvány tört ki, hirtelen megjött a hideg ősz és közeledett Kászim napja (október 26-a), amikorra vallási és katonai szokásból vissza kellett térni a balkáni szálláshelyekre. Az oszmán vezérkar végül október 13-ára tűzte ki a végső ütközet időpontját.

Hiába… Október 18-án reggelre az ostromlóknak se hírük, sem hamvuk nem volt. Eger, Magyarország s Európa fellélegzett. Amint Tinódi Lantos Sebestyén írta 1552-53-ban alkotott „Eger viadalja”, majd „Eger summája”  című versművében: „… a fején érezte mindenki Isten fényességét”.

Fotó: Archív


Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat