honvedelem.hu
170 éves a Magyar Honvédség
Eger sikertelen török ostroma - 1552. szeptember 4. - október 18.
Négyszázötvenkilenc esztendővel ezelőtt, 1552. szeptember 4-én kezdődött meg az egri vár ostroma. Dobó István várkapitány, mindössze kétezer harcosával, harmincnyolc napon keresztül sikerrel verte vissza a török rohamokat. A történelmi eseményre a Zrínyi Média által kiadott, és a Digitális Könyvtárban elérhető A hazáért mindhalálig – 1100 éve című kiadvány részleteit idézve emlékezünk.

Buda oszmán kézre kerülése félelmet és pánikot keltett az ausztriai és német birodalmi tartományokban, hiszen joggal tartottak attól, hogy ők lesznek Szulejmán (képünkön Szász Endre rajza, az Egri csillagok című filmhez készült tervekből) következő célpontja. Ám a nagy fáradsággal és költséggel összeverbuvált mintegy 50 000 fős – német, osztrák és magyar katonából álló – sereg csúfos kudarcot vallott. Mire a csigalassúsággal felvonuló csapatok Buda alá értek, az ellenfél már felkészülten várta őket. Buda visszavételével meg sem próbálkoztak, csak Pest ellen indítottak egy erélytelen ostromot.

Szulejmán a következő években eredményesen használta ki a keresztény erők tehetetlenségét. Biztosította a Duna menti felvonulási útvonalat és kialakította Buda közvetlen védelmi övezetét. 1543-ban a Dunántúl déli részén elfoglalták Siklós és Pécs várát, a Duna ellenőrzésében kulcsszerepet betöltő Esztergomot, majd Tata és Székesfehérvár a szultáni sereg győzelmeinek állomásai.

Az érseki székhely eleste után Várday Pál esztergomi érsek Nagyszombatba tette át rezidenciáját és az elveszett erősség pótlására Érsekújvár néven, a Nyitra folyó partján új erődöt emeltetett. A várat néhány évtized alatt az ország egyik legkorszerűbb erősségévé építették ki és hamarosan főkapitányi székhellyé vált.

A kiskorú János Zsigmond nevében kormányzó Fráter György közben Erdélyből és a „Részek”-nek (Partium) nevezett a tiszántúli vármegyékből új államalakulatot formált, és az I. Ferdinánd királlyal való kiegyezésen fáradozott. Erdély és a „Részek” átadására vonatkozó szerződés már 1549-ben megszületett, s 1551 júniusában Gianbatista Castaldo vezetésével mintegy 7000 fős királyi zsoldos had érkezett az országrész, Erdély átvételére. Izabella királyné ragaszkodott a hatalomhoz, s csak fegyveres harc árán lehetett meggyőzni arról, hogy lemondjon Erdélyről és fia, II . János trónigényéről.

Mivel Fráter György látta, hogy a Ferdinánd által küldött katonai segítség elégtelen lesz az országrész megvédésére, a törököket félrevezetve megpróbált időt nyerni. Ez azonban végzetes hibának bizonyult. A törökök már nem bíztak benne, Castaldo pedig árulásnak vélte az ellenséggel folytatott tárgyalásait, s 1551 decemberében megölette.

Sztambul nem tűrte, hogy a „bécsi király” rátegye kezét vazallus tartományára, Erdélyre, s egyszer és mindenkorra elejét kívánta venni az országegyesítési kísérleteknek. Az oszmán haderő 1552 késő tavaszától kezdve négy fronton is offenzívába kezdett a Magyar Királyságban.

A Hádim Ali budai pasa által vezetett helyőrségi csapatok március első napján felmentették a hajdúk által ostromolt Szeged várát. Nyáron ostrommal elfoglalták Veszprém várát, majd Nógrád vármegyében erősségek sorát vették be: Bujákot, Drégelyt és Szécsényt.

A szultán Kara Ahmed pasa másodvezért mintegy 50-60 000 főnyi sereggel a Ferdinándnak frissen átadott országrész, Erdély elfoglalására küldte. Az első akadály Temesvár volt. Az erősséget Losonczy István temesi ispán 2300 magyar, spanyol és cseh katona élén 32 napig hősiesen védte, de az állandó tüzérségi tűz és a megújuló török rohamok következtében a belső várba szorult, megfogyatkozott őrség kénytelen volt megadni magát (július 27.). Bár Temesvár spanyol védői foggal- körömmel harcoltak a vár minden szegletéért, ám ugyanez nem mondható el Bernardo Aldana katonáiról, akik a jól megerősített Lippát sorsára hagyták.

A Temesköz elfoglalása után a fősereg Szolnoknál egyesült Ali budai pasa csapataival, s rövid ostrom után elfoglalták (szeptember 4.) az ország második legnagyobb vízi útját, a Tisza folyót ellenőrző szolnoki várat.

A sikeres hadjáratot a Felső-Magyarország kapujának számító Eger elfoglalásával akarták megkoronázni. Az erődítmény birtokában ugyanis elvághatták volna a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Dobó István (képünkön Szász Endre rajza, az Egri csillagok című filmhez készült tervekből) várkapitány mindössze 2000 harcosával 38 napon át sikerrel verte vissza az ellenség hamait. Kara Ahmed pasa végül kénytelen feladni az ostromot (október 18.), ezzel megszakadt az oszmán haderő csaknem egy emberöltő óta tartó sikersorozata.

Eger 1552-es hősies védelme már a kortársak szemében is a hősies helytállás szimbóluma, amely máig élő hagyomány. Dobó István és harcostársainak történetét Gárdonyi Géza tette halhatatlanná Egri csillagok című regényében a modern kor embere számára.

A kis drégelyi vár hősies védelmét a korszak végvári énekszerzője, Tinódi Lantos Sebestyén históriás éneke tette országos hírűvé. Három évszázaddal később Kölcsey Ferenc, majd Arany János költeményei nyomán Szondi György és katonáinak hőstette az önfeláldozás és a vitézség egyik jelképévé vált.

Egert ugyan nem sikerült elfoglalni, az 1552. évi török hadjárat mégis rendkívül sikeres volt az oszmánok számára. Teljessé vált Buda védőgyűrűje, a Temesvár központtal létrejött új vilajet pedig biztosította az Erdély élére visszahelyezett vazallus, János Zsigmond ellenőrzését. Bár a perzsa háború miatt a Porta nem erőltette erőltette tovább a magyarországi terjeszkedést, a helyi török erők tovább növelték magyarországi hódításaikat.

 



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat