honvedelem.hu
170 éves a Magyar Honvédség
Magyar Honvéd 2011. augusztus
A Magyar Honvéd magazin augusztusi számának tartalmából
Hősi emlékmű a szigeten
Bár Magyarország településein korábban is emeltek hősi emlékműveket, számuk igazán az első világháború (1914–1918) után ugrott meg. Jól példázza ezt Győr esete, ahol 1927-ben a 19. gyalogezred, majd 1933-ban a 11. vadászzászlóalj kapott emlékművet, 1938. június 3-án – tehát már az újabb háború árnyékában – pedig felavatták a város első világháborús központi emlékművét is, a Rába folyó belvárosi szigetén, a Radó-szigeten.
Szent kötelesség!
Az Országgyűlés július 11-én megszavazta a hon védelmének új törvényét. A paragrafusok általános vitájának nyitányakor a honvédelmi miniszter Deák Ferenc szavait citálta. Ekként: „Az ostromállapot szomorú kényszerűség; isten mentse a hazát, hogy rá szüksége legyen. De az ostromállapotnál még súlyosabb állapot az, ha nincs törvény, mely azt szabályozza…”
Időzzünk el most a honvédelmi törvények, a törvénykezés és a törvényhozás sajátos, évszázados világában…   
Összhangzattan
A Magyar Honvédség új humánstratégiája alapján kialakítandó katonai pályamodell olyan, mint egy precízen útba igazító térkép. Világosak az elvárások: amikor valaki fiatal tisztként megkezdi a szolgálatát, pontosan tudja, hogy milyen állomásokon keresztül jut el karrierje végpontjáig…  
„A katonai életpályamodell a kormányzati, egységes közszolgálati életpályamodellhez igazodva működik majd” – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter, utalva arra, hogy a humánstratégiának illeszkednie kell a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által jegyzett kormányzati közigazgatás-fejleszési programhoz.
Kisfőnökök
Tizenegy esztendeje, vagyis 2000 óta szolgálnak a Magyar Honvédségben vezénylőzászlósok. Ők azok, akik – egyéb feladataik mellett – tanácsaikkal segítik a parancsnok vezetői tevékenységét a zászlósi, a tiszthelyettesi, a tisztesi és a rendfokozat nélküli állomány vonatkozásában.
Tudd, ki vagy!
Eredetileg rendőrnek készült, végül mégis a katonai pályát választotta, s közel 20 év szolgálat, kitartó munka után elérte azt, amit tiszthelyettesként elérhetett. Kriston István zászlós, a Magyar Honvédség új vezénylőzászlósa eredetileg rendőri pályára készült, s csak az ehhez szükséges – kötelezően előírt – sorkatonai szolgálatot kívánta eltölteni a haderő kötelékében; ennek megfelelően 1992-ben be is vonult, méghozzá az egri MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóaljhoz. A kemény munka és a kitartás meghozta gyümölcsét: az Egyesült Államokban, az US Army Sergeants Major Academy-n, az amerikai szárazföldi haderő legmagasabb szintű tiszthelyettesi oktatási intézményében is bizonyíthatta képességeit.
Ronald Reagan
Az Egyesült Államok negyvenedik elnökének, a száz éve született Ronald Reagannek Budapesten szobrot állítottak 2011. június 29-én, a Szabadság téren, a Magyarországi Ronald Reagan Emlékbizottság megbízásából. A szobor szimbolikusan a tér túloldalán álló szovjet emlékmű felé néz. Ronald Reagan azért fontos sokunk számára, mert a hidegháború végét, a szabadság győzelmét jelképezi.
„Ronald Reagan a bizonyíték arra, hogy igenis létezik teljes megújulás, meg lehet változtatni az életünket, a sorsunkat, a világunkat, ha van hozzá elég bátorságunk és erőnk” – mondta Orbán Viktor kormányfő az egykori amerikai elnök szobrának felavatásán.
Egy korszak vége
A több évszázados török–magyar háborúskodások első szakasza 1526 augusztusában, a mohácsi síkon tragikus véget ért. Odaveszett II. Lajos király, illetve az ország nemességének, főpapságának színe-java, velük együtt pedig elbukott a középkori Magyar Királyság is.
A mohácsi csata totális magyar vereséggel zárult. Pálosfalvi Tamás összegzése szerint a mintegy tízezer gyalogos mellett elesett a lovasság harmada (mintegy négyezer fő), hét főpap, huszonnyolc főúr és a magyar nemesség színe-java. Az igazi katasztrófát azonban – akárcsak korábban Várnánál – a király halála és annak következményei jelentették. Ám amíg 1444-ben a magyar sereg az ország határaitól távol szenvedett vereséget, addig most, 1526 augusztusában Szulejmán előtt nyitva állt az út az ország fővárosa felé.
Ünnepi pillanat
A hivatásos tiszt pályafutásának egyik emlékezetes pillanata a tisztavatás. A megszabott rend és alaki előírások mellett zajló, mégis magasztos, ünnepélyes és látványos esemény a magyar tisztképzés 139 éve íródó története során számos alkalommal változott.
Csikány Tamás ezredes tájékoztatása szerint idén is találkozhatunk majd újdonsággal: a 2011. augusztus 20-i ceremónián felelevenítenek egy, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó szokást, a kardlengetést, amellyel egykoron a friss végzősök a tisztté avatásuk felett érzett örömüket fejezték ki.
A eskü egy életre szól
Augusztus 20-án minden szem rájuk szegeződik. Az a nap teszi fel a koronát négyéves tanulmányaikra, és hivatalosan akkor válnak honvédtisztjelöltből tisztté. Azon a napon visszavonhatatlanul lezárul számukra egy korszak; egy olyan korszak, amelyben részben az MH Ludovika Zászlóalj tagjaként tanultak és szívták magukba mindazt, ami megtestesíti a katonai hivatást. Írásunkban négy végzős „ludovikás” mesél magáról, az egyetemi évekről és a jövőről.
Műveletből műveletbe
Csaknem kétmilliárd forintos fejlesztés, évek óta folyamatos afganisztáni jelenlét, az utánpótlás folyamatos nevelése. Az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj régi-új parancsnoka nem panaszkodik sok „üresjáratra”.
A Magyar Honvédségben nagyon ritka, hogy egy parancsnok visszavegye régi beosztását, volt alakulatánál. Nos, Sándor Tamás ezredesnek ez „sikerült”, amiben persze más körülmények mellett az is közrejátszhatott, hogy a honvédség egyik legfiatalabb alakulatáról és képességéről beszélünk.
Új alakulat – régi feladatok
Nem is lehet, mert a légi vezetési és irányítási rendszer hatékonyabb és gyorsabb működése érdekében csupán idén február elsejével alakult meg Veszprémben az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ elnevezésű szervezet. Szögezzük le gyorsan: semmiféle drasztikus átalakulásról nincs szó, pusztán annyi történt, hogy az eddig egy szervezetben tömörült hadműveleti és harcászati elemek az MH LVIK létrejöttével különválnak a logisztikai, a híradó-, az informatikai, a támogató- és a radarelemektől.
Júliusban történt
A hadsereg idegrendszere – tartják a híradókról, akik legtöbbször a háttérből segítik a többi katona tevékenységét. Feladatuk ellátásához felkészültnek kell lenniük, s ezt többek között az olyan gyakorlatokon szerezhetik meg, amilyet a közelmúltban az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál hajtottak végre.
Az alakulat parancsnoksága az alegységeknél szolgáló híradók szakmai ismereteit közel egyforma színvonalra akarja hozni, a vezetői szándék pedig ismét találkozott az alulról jövő kezdeményezéssel. Ennek eredményeképpen Tulipán József százados, a híradószázad tisztje megszervezhette a gyakorlatot, amelyet Hajdúhadház térségében hajtottak végre a katonák.  
Pénz nélkül nem megy
A Le Bourget-ban – minden második évben – megrendezett légi parádé és vásár az idén nem a katonai repülésről szólt. Taroltak a polgári gépek, a katonai fronton csak kisebb bejelentéseknek örülhettünk.
Ennek elsődleges oka persze a forráshiány: egyszerűen nincs elegendő költségvetési keretük az európai haderőknek ahhoz, hogy a szükséges repülőtechnikát megvásárolják. Ezt tetézi a hidegháború óta halogatott-tologatott típusváltások mára súlyossá vált terhe is.
Jánoshalma
Aprócska pont volt a katonai térképeken: az egykori 7. gépesített lövészhadosztály légvédelmi tüzérezrede állomásozott Jánoshalmán. Az alakulatot 1990. október 31-ei hatállyal számolták fel, utolsó parancsnoka Veréb Zsigmond alezredes volt. Az azóta üresen álló laktanyát ipari parkként akarja hasznosítani az önkormányzat.
Az 54-es kihívása
Zánka, reggel fél nyolc. A gyerektábor árnyasabb területén, a vasútállomáshoz közel, elszórva a fűben és a sötétzöld sátrakban katonák alszanak, pihennek. Mellettük hátizsák, bakancs, térkép és tájoló hever. A kép idilli, de csak akkor, ha nem tudjuk: ezek a katonák egész éjszaka úton voltak, hogy időben ideérjenek.
Repülőképek
Az egész élete a repülőgépek körül forog: fegyver-mechanikusként javítja, amatőr képzőművészként rajzolja és festi a gépmadarakat. Művészeti szakközépiskolába is felvették volna, de ő inkább a katonai pályát választotta. Vincze Ferenc minden „vasért” rajong, aminek szárnya és motorja van.
Összetartozunk
Három kárpátaljai helyszínen, továbbá az észak-magyarországi Sárospatakon egyaránt hatalmas sikerrel adták elő Gubcsi Lajos és Benkő László közös szerzeményét, az Ismét Vereckénél című Rákóczi-balladát, melyet Munkácson dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, Ungváron pedig dr. Szarka Gábor kabinetfőnök is megtekintett.
Megszólal a múlt
Mi más is képezhetné a Honvéd Együttes repertoárjának gerincét, mint azok a darabok, amelyek énekben, táncban, zenében, prózában, illetve ezek együttes feldolgozásában hazánk katonatörténelmének valamelyik korszakát ábrázolják? Nem volt ez másképp az együttes elmúlt hatvankét évében, és nincs ez másképp a jelenben sem.
Hat szeren, nagyszerűen
A torna nagyon nehéz sport. Talaj, ugrás, gyűrű, lólengés, korlát és nyújtó: ezek akár önálló sportágként is megállnák a helyüket, annyira különböznek egymástól. Aki pedig válogatott akar lenni és sikeres, annak mind a hat szeren nagyszerűnek kell lennie. Márpedig a Budapesti Honvéd SE tornaszakosztályánál nem érik be a középszerűséggel…
Hadikrónika
1849. augusztus 9. A lengyel Józef Bem átvette a fővezéri posztot honfitársától, Henryk Dembińskitől, s Temesvárnál szembeszállt a Haynau vezette császári haderővel. Tüzérségének lőszerkészlete azonban viszonylag hamar elfogyott, a tartalék pedig Lugoson volt. Mindezek eredményeként a császári tüzérség kisvártatva fölénybe került, ráadásul ekkor – a nehéz helyzetben lévő jobb szárny állásai felé haladva – Bem leesett lováról, s vállperecét törve eszméletlenül terült el a földön.


Aktuális videók
2018. április 20. 09:52
Csapatzászlót kapott a felderítő ezred
2018. április 19. 20:35
Sikeres együttműködés
2018. április 18. 15:02
Rendhagyó történelemóra a tizenkét isonzói csatáról
2018. április 17. 17:22
Esztergomban horgonyoz a Lajta
2018. április 13. 07:18
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat