honvedelem.hu
Amikről eddig máshol még nem írtak
Részletek a „A déli harangszó - Magyarországon és a nagyvilágban” című könyvből
A déli harangszó történetét számos kiadványban feldolgozták már. A Zrínyi Média gondozásában a közelmúltban megjelent „A déli harangszó - Magyarországon és a nagyvilágban” című, angol és magyar nyelvű könyvben azonban számtalan olyan érdekességet is találhat az olvasó, amelyek eddig máshol nem jelentek meg. Ezek közül csemegézgetünk most, a teljesség igénye nélkül.


Belgrád 15. századi erődítményei

A délkelet-európai erődítmények között a belgrádi vár sajátos helyet foglal el. Története az elmúlt két évezredben egybefonódott az európai országok és népek sorsával, időnként komoly hatást gyakorolva e népek történetére. A vár rendkívül kedvező stratégiai helyen épült fel: a kelet felé irányuló utak metszéspontján. Évszázadokon keresztül védőbástyaként szolgált, de olykor hódító hadjáratok kiinduló pontja volt. Előnyös földrajzi fekvése mellett domborzati viszonyai is kedvezően hatottak település és erődítmény létesítésére.

A Dunába ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó domb a rajta lévő fennsíkkal ideális természetes feltételeket biztosított a védelemhez. Három oldalról is folyók vették körül, ezekhez meredek lejtőkön és sziklákon lehetett leereszkedni. Egyedül a délkeleti oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Az ötven méterrel a folyó szintje fölött, a domb tetején húzódó fennsík volt a környék legdominánsabb pontja. A löszréteggel borított, sziklás talaj kedvezett a stabil várfalak kiépítéséhez. A belgrádi erődítmények több évszázadon keresztül tartó fejlődését a történeti és a régészeti kutatás jóvoltából ismerjük. A legrégebbi erődítmény, a római kori castrum szerény maradványait a mai Tvrđava (vár) és a Kalemegdan park területén tárták fel. Ezt a kőerődítményt a 2. és 3. század fordulóján építették. Többször elpusztult, de újjáépítve a 7. század elejéig fennmaradt. Ekkor az avar–szláv támadások véglegesen lerombolták.

A középkori erődítmények első falait a Dunába ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó dombon emelték, és bizánci erődítményként (castellum) működtették a Magyarországgal határos területen folyó harcok idején. A viszonylag kisméretű vár köré a későbbi idők folyamán újabb létesítményeket építettek. A 14. század negyvenes éveiben, amikor Belgrád ideiglenesen Stefan Dušan szerb király uralma alá tartozott, a Száva part menti szakaszának egy részét várfal vette körül, s ezt kötötték össze a fennsíkon lévő várral. A védekezés ily módon még eredményesebbé vált a folyó felől indított támadások esetén. Ez azonban az ország északi határán kialakított új erődítmény kiépítésének egyik sikertelen kísérlete maradt, mivel a magyarok nemsokára visszafoglalták az elveszített várost. A török invázió következményeként megváltozott délkelet-európai geostratégiai helyzet jelentős mértékben hatott Belgrád erődítményeinek és magának a városnak a sorsára. (...)

Nándorfehérvár pápája: III. Callixtus

A nándorfehérvári győzelmet harangszóval és imádsággal előkészítő, majd a Színeváltozás ünnepének elrendelésével megörökítő II . Callixtus pápáról (1455–1458) a magyar történelem iránt érdeklődők keveset tudnak. Idősen választották meg, a spanyol, bizonyára tekintélyes Borja/Borgia család sarjaként, rokonságát Rómába csődítette, ő emelte bíborosi rangra unokaöccsét, a már életében rossz hírű későbbi VI . Sándor pápát (1492–1503), s reneszánsz pápaként pártolta rokonait. Az oszmán terjeszkedés ellen fellépett, de igazi eredményeket már csak rövid uralma miatt sem tudott elérni. Mindez pedig nem válaszol arra a kérdésre, miért tekintette szívügyének a kelet felől fenyegető veszedelem elleni védekezést. A válasz hosszú életének részleteiben rejlik.

A katalán eredetű Alfonso de Borja (Borgia) 1378. december 31-én született Valenciához közel, egy Xàtiva nevű városkában; apja csekély földbirtokkal rendelkezett. A közeli nagyvárosnak ekkor még nem volt egyeteme, Alfonso ezért Lerida egyetemének jogi karán szerzett világi és egyházi jogból egyaránt fokozatot, majd ugyanott tanított. Az avignoni ellenpápa, XII . Benedek (1394–1417), eredeti nevén Pedro de Luna jóvoltából kanonokságot szerzett, majd Aragónia királya, V. Alfonz (1416–1458) szolgálatába szegődött. Az 1417- ben lemondatott XII . Benedek 1423-ban bekövetkezett halála után VI . Kelemen személyében új ellenpápa (1423–1429) támadt, akit V. Alfonz a törvényes pápával, V. Mártonnal (1417–1431) szemben támogatott.

Alfonso de Borja ügyes diplomataként királyát megbékítette a Rómában tartózkodó pápával, aki ezért őt 1429-ben Valencia püspökévé tette. Borja igyekezett közvetíteni Aragónia és Kasztília között, a Nápolyi Királyság irányában tett lépéseit pedig az uralkodó katonai győzelme (1442) követte. Mindebből természetesen következik, hogy V. Alfonz rábízta a Scarampo bíborossal lefolytatott tárgyalásokat. (...)

Hunyadi János síremléke a gyulafehérvári székesegyházban

Hunyadi János a nándorfehérvári diadal után kitört pestisjárványban halt meg 1456. augusztus 11-én, és az erdélyi Gyulafehérvár (ma: Alba Iulia, Románia) püspöki székesegyházában temették el. Kazinczy Ferenc (1759–1831), az újkori magyar irodalmi élet megteremtője 1816-ban a gyulafehérvári székesegyházban járván megilletődötten írta le a három Hunyadi – János és fia, László, valamint az ifjabb János – síremlé két. Kazinczy leírásához képest sokáig alig változott a három síremlék képe. Egészen az 1967-ben kezdődött helyreállításig ugyanaz a látvány fogadta a székesegyházba lépőket, ami Kazinczyt. Ekkor azonban szétszedték a szarkofágokat, s visszaépítésük után a véglapokat – mivel nem tartoztak a Hunyadi-síremlékekhez – a templom falába illesztették.

Már a 19. század végére kiderült, hogy a Hunyadi- szarkofágok hármas csoportja utólagos összeállítás, amelyek közül épp a két legfontosabb, a kormányzóé és László fiáé valóságos pasticcio, és csak egészen különös módon kapcsolódik Hunyadi János személyéhez. A székesegyház síremlékeit a török betörések során többször kirabolták, összetörték.

A 17. század végén építhették egybe Hunyadi János és László tumbáit – melléjük állítva az ifjabb Jánosét is –, amelyek mai helyükre, a déli mellékhajóba még később, a 18. század közepén kerültek.

Mit látunk ma a három Hunyadi-tumbán? A legkorábbi szarkofágot egyetlen kőtömbből faragták, így alkotórészeinek összetartozásához kétség nem fér. A körirat az elhunytat a milesnek nevezett ifjabb Hunyadi Jánosnak mondja. A kormányzónak valóban volt egy fiatalon, 1440-ben elhunyt, azonos keresztnevű öccse. A középső szarkofágot ma három dombormű alkotja. A fedőlapon fekvő férfialak jobbjában vezéri pálcát tart, balját szablyáján nyugtatja. Feje alatt párna, ezen fut a később vésett felirat: IOHANNES HV|NYADI CORVIN(us). Ebből láthatta mindenki, hogy ez Hunyadi János síremléke. Az oldallapok domborműveit már Kazinczy is pontosan határozta meg: az egyiken lovascsata látható, a másikon a foglyok elvezetése.

A harmadik síremléknek – amely Hunyadi László szarkofágjaként hagyományozódott ránk – ma csak fedőlapja van. Ezen palástos, páncélos vitéz figurája fekszik. A lába alatt fekvő oroszlán hasára vésték a másodlagos feliratot: LAD[IS]L: HVNYA | CORV[…]. A vitézt két címertartó angyal veszi közre: a jobbjánál álló Hunyadi-címert tartja, a baljánál álló egy hármas halomból emelkedő farkast (a Szapolyaiak címerállatát) ábrázoló pajzsot emel.(...)

További részletek és érdekességek a „A déli harangszó - Magyarországon és a nagyvilágban” című könyvben, amely megvásárolható a Zrínyi Médiánál (1087 Budapest, Kerepesi út 29/B.), illetve letölthető a Zrínyi Média Digitális Könyvtárából!



Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat