honvedelem.hu
Ezernél is többen haltak meg a fővárosban
Hatvanhét éve bombázták először a szövetségesek Budapestet
Hatvanhét esztendővel ezelőtt, 1944. április 3-án hajtották végre az első Budapest elleni légicsapást a brit és az amerikai bombázók. A fővárost és a nagyobb magyar városokat a magyarországi harcok végéig több tucatszor bombázták a szövetséges repülőgépek. Egyes jelentések szerint az országban a bombatámadások során több mint tizenhatezren vesztették életüket.

1944. április 3-án Magyarországot a szó szoros értelmében is elérte a második világháború. Ezen – a visszaemlékezések szerint ragyogóan szép, tavaszi – napon hajtottak végre először bombatámadást hazánk, egészen pontosan Budapest ellen az amerikai és a brit szövetséges repülőgépek.

Az egymás közötti megállapodás értelmében az amerikaiak nappal, a britek pedig éjjel támadtak...

A támadás két fő célpontja Budapesten a ferencvárosi rendező pályaudvar, Tökölön pedig a Dunai Repülőgépgyár volt. Emellett azonban szép számmal hullottak a bombák Pesterzsébetre, Csepelre, a józsefvárosi vasúti pályaudvarra, és más célpontokra is.

Száznyolcvan bombázó támadt

A hadijelentések szerint ezen a napon, a kora reggeli órákban 180 bombázó és 137 kísérő vadászrepülőgép szállt fel a dél-olaszországi támaszpontokról, hogy a Tuzla-Eszék-Baja-Monor útvonalon repülve szőnyegbombázást hajtson végre a magyar főváros ellen. Az amerikai 15. Légihadsereg B–17-esei és B–24-esei, P–38-as Lightning és P–47-es Thunderbolt vadászgépek védelme alatt érkeztek Budapest légterébe.

A szövetséges támadó gépekkel szemben a magyar 2/1. vadászszázad tizenkét darab Bf–109-ese, az 5/1. éjszakai vadászszázad tíz Me–210-es rombolója, valamint két, Tökölről érkező Me–210-es és a szolnoki reptérről felszálló négy Héja vette fel a harcot.

A németek pedig hatvan darab vadász- és rombológépet vetettek be a nappal támadó amerikai és az éjszaka bombázó brit felségjelű gépekkel szemben.

Az április 3-i támadás veszteségei és eredményei csak részlegesen ismertek. A magyarok igazoltan szövetséges három bombázót lőttek le, ugyanakkor további két gép lelövését nem igazolt légi győzelemként tartják számon. A németek négy bombázó és két vadász lelövését jelentették be. Természetesen nekünk is voltak veszteségeink: öt gépünk semmisült meg a támadás során. A bombázásnak 1073 halálos áldozata és 526 sebesültje volt a fővárosban.

A támadás következtében Budapest néhány ipari üzeme megsérült, a ferencvárosi rendező pályaudvar pedig néhány hétig csak korlátozott kapacitással tudott működni.

További bombázások

Ezt követően, 1944 november végéig, a magyar fővárost rendszeresen támadták az amerikai és a brit repülőgépek, utána pedig a szovjet gépek vették át ezt a feladatot. Természetesen nemcsak Budapest, hanem az ország más települései is a szövetséges támadások célpontjai voltak. Április 13-án például ötszáz B–17-es és B–24-es bombázó – kétszázötven P–38-as és P–47-es kíséretében – támadott magyarországi célokat, egyebek mellett a győri ipartelepet és repülőteret, a ferihegyi repülőteret és a Dunai Repülőgépgyárat.

A főváros elleni legnagyobb bombatámadás a július 2-ai volt. Ez a művelet más települések ellen is irányult, így a bevetési parancsban az almásfüzítői kőolaj-finomító, valamint a szolnoki vasúti híd is szerepelt, mint elsődleges célpont. Ez utóbbit egyébként különleges irányított bombákkal támadták, de nem találták el. Ugyancsak célpont volt a Weiss Manfréd Művek, a Shell Olajfinomító, valamint három pályaudvar, a Duna-parti, a rákosi és a nyugati. A támadó kötelékek rendkívül heves vadászelhárítással és légvédelmi tűzzel találkoztak. A légvédelem hatékonysága megzavarta ugyan a pontos célzást, de a támadásban még így is 5269 polgári lakos vesztette életét az ország területén.

Még ma, 67 évvel az első szőnyegbombázás után is nagyon nehéz összeállítani a pontos veszteséglistát. Amit biztosan lehet tudni, hogy Magyarország 3122 települése közül 1024-et ért legalább egy alkalommal bombatámadás. Több tízezer tonnányi robbanószerkezetet szórtak ki a szövetséges repülőgépek. A Magyar Statisztikai Szemle 1946. évi 1–6. számában közölt, az áldozatok számáról szóló első becslés több mint tizenhatezerre teszi a bombatámadásokban meghalt civilek számát. Csak Budapesten több mint háromezer polgári áldozatot követeltek a szövetségesek akciói.

A világháború veszélyes hagyatéka

Az ország területére ledobott bombák egy része – különböző okok miatt – nem robbant fel. A „befulladt” szerkezetek többségét a világháború végét követő néhány éven belül hatástalanították a tűzszerészek, ám még a mai napig kerülnek elő, több száz kilogrammos, esetenként akár tonnás bombák is. Ezek többségére a fővárosban és környékén bukkannak rá építkezések, vagy éppen a Duna kotrása közben.

Néhány évvel ezelőtt az épülő Infoparkban találtak több, 500 kilogrammos és egy tonnás robbanószerkezetet. Kicsivel korábban az északi összekötő vasúti híd pillérei mellől emeltek ki bombákat a tűzszerészek, tavaly télen pedig a budafoki gázló kotrásánál találtak nagy súlyú bombákat a vízben.

Bár e veszélyes, második világháborús hagyatékok száma az elmúlt években csökkent – legalábbis ezt mondták a honvedelem.hu-nak nyilatkozó honvédségi tűzszerészek – mindez nem azt jelenti, hogy „elfogytak” volna a földekből és a folyókból a fel nem robbant bombák. E viszonylagos csökkenésnek az az oka, hogy a háborúban gyakran támadott területeket ma már ritkán bolygatják meg földmunkákkal, így évről évre kevesebb bomba kerül elő.

  
 
 Fotó: Archív



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat