honvedelem.hu
Vérszivattyú Verdunnél
Kilencvenöt éve kezdődött az első világháború leghosszabb csatája
Közel egymillió halott és sebesült, valamint több százezer eltűnt és hadifogoly. Számokban röviden így lehet összegezni az első világháború leghosszabb és második legvéresebb ütközetét, a verduni csatát. A francia és a német csapatok közötti összecsapás – amely kilencvenöt esztendővel ezelőtt, 1916. február 21-én kezdődött – majdnem tíz hónapig, december 19-ig tartott.

„Verduni vérszivattyú” – így nevezte el a köznyelv a francia és a német csapatok közötti legvéresebb ütközetet, az 1916. február 21. és december 19. között lezajlott verduni csatát. Utólag már tudjuk, hogy az első világháború leghosszabb és a Somme-i után második legvéresebb csatája a nyugati front legfontosabb fegyveres összecsapása lett. Ma már a francia elszántság jelképének tekintik, mégpedig a védők önfeláldozása miatt.

Verdun, az 1870–1871 közötti porosz-francia háborút követően, a franciák által kiépített védelmi vonal fontos erődítménye lett. A folyamatos német fenyegetés miatt a franciák, az országuk keleti határán erős védelmi vonalat alakítottak ki, ennek egyik eleme volt a verduni erőd.

Az első világháború kitörését követően, még 1914-ben a város és az erőd ellenállt a heves német rohamnak, holott a támadók még a híres, 46 tonnás, 419 milliméteres Big Bertha ágyút is bevetették. A kialakuló patthelyzet nemcsak Verdunre, hanem az egész nyugati frontra jellemző volt. Az 1915-ös kitörési kísérletek mindkét oldalon meghiúsultak – a németek Ypres-nél, a britek Neuce Chapelle-nél, a franciák pedig Champagane-nél próbálták meg áttörni a megmerevedett frontvonalakat –, és minden harcoló fél óriási veszteségeket szenvedett.

Ezt követően, 1916-ban a német vezérkari főnök, Eric von Falkenhyan taktikát váltott, s úgy gondolta, hogy bár az áttörés nem lehetséges, de a franciák legyőzhetőek, ha jelentős veszteségeket szenvednek. Úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol nem tudnak visszavonulni, így a folyamatos harcokban lemorzsolódnak. A csatamező megválasztásakor a német hadvezetés igyekezett olyan helyet találni, ahol az utánpótlási körülmények a németeknek kedveznek. A választás azért esett Verdunre, mert három oldalról elszigetelt volt, emellett elzárta a Párizsba vezető utat, ráadásul egy német vasútvonal mindössze húsz kilométerre futott a településtől. Mindezek mellett az erődöt gyengén védték, a németek jól tudták, hogy a legtöbb tüzérségi löveget elszállították onnan.

A támadás megkezdése előtt Falkenhayn tábornok ezt írta II. Vilmos császárnak: „A franciákat egy hajszál választja el az összeomlástól. A tömeges áttörés – mivel az erőforrásaink sem elegendőek hozzá – felesleges. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy kényszerítjük a francia vezérkart. hogy minden emberét bevesse. Ha ezt megteszik, a francia erők kivéreznek.”

A csata 1916. február 21-én, a németek kilenc órán át tartó tüzérségi támadásával kezdődött. A támadás tüzérségi előkészítésére 1200 (más források szerint 1400 ágyút) használtak, amelyek a fronttól tíz kilométeres távolságból zúdították az össztüzet az erődre, összesen több mint egymillió lövedéket lőttek ki. Ezt követően három német hadtest indított támadást. Haditechnikai érdekesség, hogy a németek ebben a csatában használtak először lángszórókat a francia lövészárkok megtisztítására. Bár kezdetben két francia zászlóalj két napig valamelyest feltartotta a támadókat, végül kénytelenek voltak visszavonulni, így a németek február 23-ra már több, mint négy kilométert haladtak előre.

Másnap azonban megérkezett a francia erősítés. Majd még ezen a napon a francia vezérkari főnök, Castelnau tábornok Philippe Pétain tábornokot nevezte ki a verduni körzet parancsnokává, és a második francia hadsereget a területre rendelte. Ráadásul egy hatalmas hóvihar is nehezítette a németek támadását, így franciák néhány napon belül 90 ezer katonát és 23 ezer tonna utánpótlást szállíthattak Verdunbe.

Mivel a németek nem tudtak további sikereket elérni a Verdun elleni frontális támadással, március elején inkább a szárnyakra csoportosították át erőiket. Három hónapos véres harc után sikerült csak némi eredményt elérniük, két falut és egy erődöt elfoglalniuk. Júniusban egy újabb, a Souville erőd ellen indítottak támadást, ám hiába használtak mérgesgázzal töltött lövedékeket, s hiába vetettek be 60 ezer katonát a rohamokban, a szeptember 6-ig tartó küzdelemben nem sikerült bevenniük az erődöt.

Aztán az 1916. július 1-jén megkezdődött Somme-i csata miatt a németeknek számos tüzérségi egységet ki kellett vonniuk a verduni harctérről, hogy az északabbról támadó csapatokat fel tudják tartóztatni.

A francia ellentámadás 1916. október 21-én indult meg, a folyamatos sikerek után a december 11-i végső rohammal tudták a németeket visszaszorítani a február 21-i állásaik mögé.

Az első világháború leghosszabb csatájában 65 francia hadosztály (a teljes francia haderő fele) vett részt. A legfrissebb kutatások szerint a franciák vesztesége 460 ezer fő volt, csak a hadifoglyok száma meghaladta a 65 ezret. Ezzel szemben a németek „csak” 280 ezer katonát vesztettek el a verduni vérszivattyúban.

  
 
 Fotó: Archív



Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat