honvedelem.hu
Rádiólokátor, buzogányvető és ultrahang-fegyver
A Haditechnikai Intézet története II. rész
Tavaly novemberben ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet. Cikksorozatunk második részében a második világháború éveinek legfontosabb történéseit elevenítjük fel a téma szakértője, dr. Hajdú Ferenc mérnök alezredes, a Haditechnika magazin felelős szerkesztője segítségével.

A második világháború vége felé jelentős műszaki alkotások jöttek létre például a radarfejlesztés terén dr. Bay Zoltán és több mint húszfős csoportjának munkája révén: az akkori hadvezetés már 1942-ben felismerte, hogy elkerülhetetlenek a Magyarország elleni tömeges légicsapások, és ezek ellen fejlett rádiólokátorok alkalmazásával lehet csak légvédelmet kiépíteni. „A németeknek rendkívül jó rádiólokátoraik voltak, de nem rendelkeztek felesleges állomásokkal, korszerű technikát pedig még szövetségi rendszereken belül is csak hasonló ellentételezésért adnak. Ez akkor sem volt másképp, és most sincs másképp”, hangsúlyozza Hajdú Ferenc.

Ekkor dr. Jáky József hmtk. ezredes, a HTI híradó szakosztályának vezetője (a baloldali képen, fotó: HIM) kapta meg azt a feladatot, hogy megvizsgálja, miként építhető rádiólokátor. Ő közölte a műszaki követelményeket dr. Bay Zoltánnal és a többi nagyszerű fejlesztőmérnökkel. „Így készülhetett el a felderítő Sas, a tüzérségi Borbála, a vadász-irányító Bagoly és a Turul, a repülőgép-fedélzeti rádiólokátor-állomás prototípusa. „A Sasból a források szerint két darabot is készítettek. Később a holdradar-kísérlet is úgy jöhetett létre, hogy Nógrádverőcén, ahol akkor HTI kísérleti telepet működtetett, megmaradt szétszerelve egy antenna, benőtte a gaz, az oroszok így nem vitték el. Korábban a románok és az antant is elvitt minden gyártósort vagy eszközt, amit használhatónak minősítettek. Ezek a rendszerek vashulladéknak minősültek, csak a bennfentesek tudták, hogy tulajdonképpen egy rádiólokátor-állomás antennarendszeréről van szó”, mondja az alezredes, hangsúlyozva, hogy Dr. Jáky József szerepe a magyar rádiólokátor-kutatásban, -építésben éppen ezért megkerülhetetlen.

Jáky nem kedvelte a nácikat, aktívan részt vett a Bajcsy-Zsilinszky-féle mozgalomban: ő készített volna rádióállomást, hogy felvehessék a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal, és nem hajtotta végre a HTI kiürítésére vonatkozó parancsot sem. Egy bombatalálat végzett vele feleségével, három gyermekével és Cserneczky Béla hmtk. ezredessel együtt, amikor éppen egy óvóhelyre igyekeztek. Cserneczky a vegyi szakosztály vezetője volt: az Ő feladata lett volna, hogy megakadályozza a Duna hídjainak megsemmisítését.

Üreges töltetek, kézifegyverek

Hajdú Ferenc rámutat: a korszakban kitűnő elméleti munkák születtek az üreges töltetek vonatkozásában is. Ezen a területen Misnay József hmtk. ezredes nevét kell megemlíteni, aki a HTI műszaki szakosztályán dolgozott (lásd a baloldali, Hajdú Ferenc gyűjteményéből származó képen). „Ő még őrnagyként az üreges töltetek, a kumulatív hatású fegyverek és a trotilágyúk – mai néven robbantással formált lövedékek – kutatásával szerzett magának nevet a szakmában”, mondja az alezredes. „Az általa tervezett LŐTAK volt a második világháború egyetlen robbantással formált lövedék elven működő fegyvere.” Ennek ellenére Misnay nevét egyébként elsősorban az angolszász szakirodalomból ismerjük. Az általa kutatott területekkel a Luftwaffe egyik műszaki iskoláját vezető dr. Hubert Schardin német professzor foglalkozott, aki értesült az előrehaladott magyarországi eredményekről. Matematika- és fizikaprofesszorként Misnaynál jóval korábban jelentkezett az elméleti leírással, ugyanakkor nem igaz, hogy az elméleti részeket csak Schardin kutatta volna, ezen a téren is születtek magyar eredmények. „A magyar kutató nevét és eredményeit, munkatársaimmal még kutatom”, teszi hozzá Hajdú Ferenc. A kumulatív hatást mindenesetre a mai napig Misnay-Schardin hatásnak hívják.

Misnay József túlélte a világháborút, és 1947-48-ban őt is behívták kutatómunkára az újonnan felállt Haditechnikai Intézetbe. Olyan eredményesen dolgozott, hogy ezredessé léptették elő, de a Rákosi-éra már rossz szemmel nézte a volt Horthy-tiszteket, így menesztették és idővel kitelepítették Tiszafüredre. „Tiszafüredi időszaka az ÁVH állandó ellenőrzése mellett telt és ez nagyon megviselte idegrendszerét. Életének utolsó éveit dr. Vadász Istvánnal, a Kiss Pál múzeumigazgatójával, közösen kutatom”, mondja Hajdú Ferenc. Magyarország ebben az érában a kézifegyverek terén is szép eredményeket tudott felmutatni. Ezek az első világháború előtt, közben és után elsődlegesen Frommer Rudolfnak, a Fegyver- és Gépgyár akkori igazgatójának és Gebauer Ferencnek köszönhetők: utóbbi a motorvezérelt repülőfedélzeti géppuska tervezőjeként híresült el. „A két világháború között más fiatal fejlesztőmérnökök neve is gyakran megjelenik: Király Pál a géppisztolyok területén alkotott nagyot, fejlesztései a második világháború idején technikai szempontból is rengeteg újítást rejtettek. Ebben a munkában egy Kucher József nevű polgári fejlesztőmérnök is részt vett, akit a világháború alatt bevonultattak és repülőmérnöki szolgálatot osztottak rá. A keleti hadszíntérről aztán maga Horthy rendelte vissza, hogy beindítson egy új géppuska-gyártósort”, tudjuk meg az alezredestől. „Egyharmadrészt ő is tulajdonjogot szerzett a Király-féle géppisztolyokban a gyártó Danuvia és Király mellett. Ebben az időszakban is a HTI vizsgált minden tervet, fegyvert minősített és döntött azok műszaki-katonai használhatóságáról.”

Kucher József is túlélte a háborút. Mint a HTI mérnöke, őrnagyi rendfokozatban komoly fejlesztésekbe kezdett a kézifegyverek terén, az ’50-es évek magyar géppuska-fejlesztései tulajdonképpen az ő nevéhez fűződtek, de kuriózumok is kötődnek hozzá. Ilyen volt például az a 45 milliméteres félautomata páncéltörő gránátvető, ami évtizedekkel előzte meg műszaki kultúrájában a hasonló nemzetközi fejlesztésű eszközöket. Horthysta tisztként azonban ő sem számíthatott túl sok jóra: letartóztatták, hazaárulásért halálra ítélték, majd később kegyelemként életfogytiglant kapott. Eközben azonban évekig dolgoztatták a Rákosi-érában is a börtönben, többször meg is kínozták: végig kellett néznie mások akasztását, többször kivitték a vesztőhelyre „gyakorolni”, komoly pszichés tortúrának vetették alá. 1956-ban szabadult, 1957-től a FÉG-nél helyezkedett el, és 1975-ig ott dolgozott, rengeteg ismert sport- és vadászfegyver tervezése fűződik még a nevéhez. A következő évben hunyt el. (A kép Almási Balázs gyűjteményéből származik.)

„Dr. Pulváry Károly a magyar hangosfilm-gyártás atyja, de kevesen tudják róla, hogy az első magyar légiharc-rakétához, a HTI fejlesztésű Lidérchez is tervezett közelségi rezonáns gyújtót”, emel ki Hajdú Ferenc egy kevéssé ismert területet. „Az elv szerint az amerikai repülő erők fölé repülve rakétát indítottak volna a kötelékbe, mely a legnagyobb hangerőre működtette volna az egyébként korához képest igen nagy eszközt. Leginkább a kötelékek megbontására lett volna alkalmas, hiszen egy védővadász egy ellenséges bombázóval szemben szinte száz százalékos eséllyel lép fel, egy zárt kötelék azonban többszáz géppuskával lő, így ott éppen fordított a helyzet.” Maguk a rakétatestek el is készültek, Budapest ostroma során az önvédelmi harcokban indították el őket, de hatékonyságukról nem áll rendelkezésünkre adat.

Ekkoriban jelentek meg a HTI fejlesztésű 44.M buzogányvetők is, koruk legnagyobb gyalogsági páncéltörő eszközei, amiket kumulatív fejjel akartak ellátni (az Almási Balázs gyűjteményéből származó képen a fegyver egy kísérleti lövészet alkalmával látható). Az elméleti számítások szerint utóbbiak a kor legnagyobb páncélos járműveit is egyetlen találattal semmisítették volna meg.

„A néhai Kiss Róbert őrnagy, aki néhány éve Szolnokon vesztette életét egy baleset következtében, egy T-55-ös oldalát is átütötte egy ilyen buzogányvetővel, amikor az eszköz hatékonyságát tesztelték”, emlékszik vissza az alezredes, majd hozzáteszi: repeszromboló fejjel tervezett változat is létezett, ezt több százas nagyságrendben használták a Budapest környéki harcokban, több fel nem robbant példányt is találtak belőle utólag.

 

Az egyedülálló Titán

Hajdú Ferenc kiemeli: olyan külsős fejlesztések is folytak ebben a korszakban, melyek valamilyen okból nem kerültek be a kutatás-fejlesztési metodikába. Ilyen például a Tihanyi Kálmán nevéhez fűződő ultrahang-fegyver, a Titán. „Tihanyi egész Európát végigjárta találmányaival: a TV-vezérelte fegyverektől egészen a pilóta nélküli repülőgépekig nagyon szép elméleti eredményeket ért el, a világháború alatt azonban itthon szeretett volna dolgozni. A németektől és a nyilasoktól viszont távol tartotta magát, és rettegett attól, mi történne, ha ez a fegyver az ő kezükbe kerülne, így a végén már elszabotálta a fegyver gyártásának befejezését. Nem bízott a HTI-ben sem, így Horthy kormányzó közvetlen támogatásával végezte munkáját”, világítja meg a részleteket az alezredes. A Titán így csak nyolcvan százalékban készült el, és végül csak az írásos dokumentációk maradtak meg róla, melyek a Magyar Tudományos Akadémia irattárában találhatóak. A Titán világviszonylatban is teljesen új eszköz lett volna; a németek kísérleteztek ugyan ultrahang-fegyverrel, de ezt szélesebb körben lehetett volna alkalmazni annál. Az ultrahangot például nagy parabolatükörrel-próbálták volna megfelelően irányítani, de a meglévő iratokat még senki sem nézte át, így műszaki szempontból nem tudjuk pontosan értékelni a Titánt. Annyi bizonyos, hogy 1946-ban maga Tihanyi is kutatta, hol maradhattak meg darabjai a prototípusnak.

(folytatása következik)



Kapcsolódó tartalom
Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat