honvedelem.hu
Gyakorlótér a nagyhatalmak számára
Az 1936-tól 1939-ig tartó spanyol polgárháború egyik fontos eseménye volt a baszk Guernica városának szőnyegbombázása 1937 áprilisában. A korabeli adatok ezer áldozatról szóltak, ám a modern kutatások 120 halottat tudtak igazolni. A francoista felkelést afféle II. világháborús főpróbaként támogatták a nagyhatalmak.

Francisco Franco tábornok vezetésével 1936. július 17-én tört ki puccs a második Spanyol Köztársaság ellen. A három évig tartó polgárháborúban az egyik oldalon a liberálisok, szocialisták és kommunisták küzdöttek, míg a későbbi diktátor oldalán a konzervatívok, a monarchisták, francóisták harcoltak. A polgárháborúba a nagyhatalmak is beszálltak. Franco oldalán a náci Németország és Olaszország avatkozott be, míg a vele szemben álló, köztársaságpárti erőket úgymond állami szinten csak Mexikó és a Szovjetunió támogatta. Ennek ellenére több európai országból – így Magyarországról is – nagy számban érkeztek önkéntesek, hogy védjék a köztársaságot. Érdekesség, hogy George Orwell is harcolt Franco ellen, aki élményeit később a Hódolat Katalóniának című könyvében örökítette meg. A nagyhatalmak a polgárháborút kísérleti terepként használták: itt próbálták ki a szovjetek a T-26-os, míg a németek a Panzer I. kódnevű harckocsit. De a baszk Guernica elpusztításakor először alkalmazta a szőnyegbombázást a német és az olasz légierő.

Vétlen áldozat vagy stratégiai pont?

A baszk Guernica városa alig ötezer fős állandó lakost számlált. A polgárháború idején ez kiegészült még egy-két száz menekülttel. Bár a városkát hosszú ideig megkímélték a harcoktól, egy évvel a polgárháború kitörése után katonailag és ideológiailag is stratégiai fontosságúvá lett. A térség egyértelműen a köztársaságpártiakat támogatta a spanyol polgárháború során. Ráadásul a legendák szerint a Guernica határában található az a tölgyfa, melynek árnyékában Kasztília egymást váltó királyai felesküdtek arra, hogy tiszteletben tartják a baszkok önrendelkezési jogait. Nem véletlen, hogy a város címerében is ez a tölgy látható. Egyes kisebbségkutatók szerint Guernica lebombázása élezte ki végképp a viszonyt a baszkok és katalánok között.

1937-re a polgárháború során Francisco Franco erői számos területet hódítottak el, melyeket addig a köztársaságpártiak irányítottak. A baszk nacionalisták és szocialisták arra törekedtek, hogy autonómiát vívjanak ki maguknak, s hogy megvédjék Biscayt és Guipuzcoat. Mindezek értelmében Guernica fontos ütközőponttá vált a francóisták számára a republikánusok ellen vívott polgárháborúban. A városka volt ugyanis az akadálya annak, hogy a nacionalisták el tudják foglalni Bilbaót. Ez pedig Franco szerint kulcsfontosságú lett volna abban, hogy Spanyolország északi részén véget érjen a polgárháború. Guernica a republikánusoknak is fontos volt, hiszen ez volt a visszavonulási útvonaluk Biscay felé. 1937. április 26-ig mindezek ellenére Guernicában úgymond béke volt, bár a köztársaságpártiak néhány zászlóalja a térségben állomásozott.

Több száz repülő Francóért

Franco csapatait a kezdetektől fogva támogatta a náci Németország. Egyes vélemények szerint a diktátor nem vívhatta volna meg eredményesen a polgárháborút a német és a későbbi olasz támogatás nélkül. 1936. április 26-án a Kondor Légió és az Aviazione Legionare repülőgépei több hullámban indítottak támadást Guernica ellen. Ez volt lényegében az első olyan eset, amikor a szőnyegbombázás eszközét vetették be háborúban. Ennek lényege, hogy a kötelékben érkező gépek egyszerre oldják ki terhüket a célterület felett, azaz nincs egyetlen olyan objektum, ami ellen a támadás irányulna. A szőnyegbombázás egyfajta terrorbombázásnak tekinthető, melynek egyik célja, hogy megfélemlítse az ott lakókat. A szövetségesek később ugyanezt a módszert alkalmazták Drezda bombázásakor.

A Kondor Légiót Adolf Hitler már a polgárháború kitörése után átdobta Spanyolországba: a légierőt Hugo Sperrle, míg a 3. páncélos ezred Fracisco Franco megsegítésére vezényelt egységeit Ritter von Thoma irányította. Az átdobott légierő mintegy 100 repülőgépből és az őket kiszolgáló ötezer emberből állt. A polgárháború ideje alatt egyébként összesen mintegy 19 ezer embert vezényeltek a térségbe. Hugo Sperrle irányítása alatt Junkers JU-52-esek, Heinkel HE-51-esek, HE-99-esek, valamint HE-59-esek érkeztek a térségbe. Az olaszok az Aviazione Legionare keretei között 758 repülőgépet küldtek Spanyolországba, szintén jóformán a konfliktus kitörésekor, 1936. augusztusában. Az olasz légierő, mely főként Fiat CR.32-esekből, Fiat BR.20-as és Savoia-Marchetti SM.81 bombázókból állt Mallorcán állomásozott.

Öt hullámban támadtak

A támadást követő időkben hosszú ideig vita tárgya volt, hogy mi állt a bombázás hátterében. Azonban a légicsapás kitervelőjének és parancsnokának, Wolfram Freiherr von Richthofen naplója nyilvánosságra kerülése eloszlatott minden kétséget. A parancsnok felismerte Guernica stratégiai fontosságát s támadást rendelt el a környező utak és egy híd ellen, hogy lehetetlenné tegye a republikánusok visszavonulását. Másodlagos cél az volt, hogy a pusztítás megnehezítse a hadieszközök mozgatását, valamint a híd újjáépítését is hátráltassa a bombázás következtében kialakuló soktonnányi törmelékkel. Április 26-án Wolfram Freiherr von Richtofen összesen 24 repülőgépet rendelt e célok végrehajtására, melyek 22 tonnányi bombaterhet cipeltek. Naplója szerint a támadás után még egy másik rajtaütést is tervezett, melyben Messerschmitt Bf109-es vadászgépeket vetettek be.

Maga a légicsapás 1937. április 26-ára egy hétfői napra esett, amikor is a városkában a szokásos heti vásárt tartották. Az első bombázó, egy Dornier Do-17-es mintegy tizenkét ötvenkilós bombát dobott a városra. Második hullámban érkezett az olasz légierő három repülőgépe. Ez a kötelék hatvan, ugyancsak ötvenkilós robbanószerkezeteket dobott a városkára. Korabeli beszámolók szerint ezek ugyanakkor nem okoztak túl nagy kárt, bár az igaz, hogy ebben a támadásban sérült meg a San Juan székesegyház, illetve Izquierda Republicana nevű párt főhadiszállása is. Maga a bombázás este hat órára véget is ért: ekkora ugyanis lezajlott a harmadik, negyedik és ötödik kötelék támadása is. César Vidal korabeli beszámolója szerint azonban, ha ekkor befejezték volna a hadműveletet, akkor az aránytalanul nagy büntetés lett volna egy olyan város számára, ami addig távol tartotta magát a háborútól. Ugyanakkor a legnagyobb művelet még hátra volt.

Fantáziadús beszámolók

18 óra 30 perkor újabb századok jelentek meg az égen, melyek alig 150 méter magasságból bombázták a várost. Ez a kötelék összesen mintegy 29 gépből állt, s azokat főként a Condor Légió adta. A bombázással egy időben vadászrepülőgépek ágyúzták a városból kivezető utakat, ezzel is tovább növelve az áldozatok számát. Ezt a korabeli beszámolók egyébként ezres nagyságrendűre tették. Ezt főként a szemtanúk beszámolóira, illetve a George Steer tollából származó The Times-beli beszámolóira alapozták, melyet későbbi kutatók egyszerűen „fantáziadúsnak” neveztek. A menekülő baszk kormány egyébként 1245 áldozatról számolt be.

A nagyszámú áldozatot a szerző részben annak tudta be, hogy vásárnap volt, s a parasztok még nem hagyták el a várost. Újabb kutatások szerint azonban a vásár már rég véget ért, s a piactér jóformán kiürült. Már csak amiatt is jóval kisebb lett az áldozatok száma, mivel az első hullám után mintegy tíz-tizenkét percnyi szünet következett be, s ez idő alatt ezrével menekültek el az ott lakók. Későbbi korok már csak 350 áldozatról beszéltek. A legfrissebb kutatások pedig még ennél is kevesebb halottról tudnak. A városka múzeumának igazgatója, Jose Angel Etxanitz – aki egyébként két évtizede kutatja a bombázás történetét – már csupán 120 halottat tudott dokumentálni, s ez a szám egybe esett Guernica anyakönyvi adataival is.

Az épületekben sem esett annyi kár, mint amennyiről George Steer beszámolt. A támadás fő csapása ugyanis nem annyira maga a városka ellen irányult, hanem az Oca folyón lévő Renteria híd volt. Ez a környék pedig véletlenül sem volt annyira ártatlan, hiszen hadiüzem mellett 2000 köztársasági katona állomásozott itt. Mind a szemtanúk beszámolóiból, mind pedig a történészi kutatásokból végül is az derült ki, hogy az épületeknek mintegy tíz százaléka semmisült meg a bombázásban. Bár az is igaz, hogy a nagy szél következtében a keletkező tüzek gyorsan tovaterjedtek, s a hagyományosan fából készült házak mintegy hetven százaléka égett le, mire kiértek a bilbaói tűzoltók.



Aktuális videók
2019. február 16. 08:16
„Barátság a sporton keresztül”
2019. február 15. 19:19
Irány Bosznia-Hercegovina!
2019. február 15. 14:30
Lőgyakorlaton a tatai géppuskások
2019. február 15. 07:15
Megmérettetésen a vegyivédelmi katonák
2019. február 14. 07:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat