Kermit Tyler a légierő főhadnagyaként 1941. december 7-én épp a Fort Shafter radarinformációs központban teljesített szolgálatot, amikor két közlegény arról tájékoztatta: szokatlanul nagy jelet látnak radarképernyőjükön, ami szerintük 132 mérföldes távolságban lévő, gyorsan közelítő repülőkötelék lehetett. "Ne aggódjanak miatta" - hangzott a történelemkönyvek lapjaira bevonult híres válasz Tyler szájából. A főhadnagy azt gondolta, a raj valójában amerikai B-17-es bombázók köteléke. A történelem azonban csúnyán megtréfálta a tisztet: a gépek ugyanis valóban japán repülők voltak, méghozzá az akció első hullámát jelentő vadászrepülők és bombázók, amelyek támadása egycsapásra a világháború részvevőjévé tette az Egyesült Államokat.

Tévedése miatt Tyler sorsa mindörökre megpecsételődött. Személye éveken, évtizedeken át vita tárgya volt, 1970-ben Tora! Tora! Tora! címmel filmet is forgattak, amely nem épp hízelgő képet festett róla. A Pearl Harbor-i Látogatóközpont vendégei mind a mai napig felmordulnak, amikor elhangzik a főhadnagy válaszát tartalmazó hangfelvétel. Kermit Tyler kétségtelenül hibázott, de egyértelmű utasításokat követett azon az éjszakán - hívta fel a figyelmet Daniel Martinez történész. Elöljárói azt mondták a radarállomáson első napját teljesítő tisztnek, hogy ha egész éjjel zenét hall a rádión, akkor a B-17-es bombázók közelednek a szárazföld felé. A zene pedig szólt, így Tyler okkal hihette azt, hogy amerikai gépek mutatkoznak a radaron.

"Néha felébredek éjszaka, és elgondolkodom rajta" - mondta még 2007-ben az egykori katona. "De nem érzem magam bűnösnek. Mindent megtettem azon a reggelen" - tette hozzá. Az egykori főhadnagy Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, a hadseregből 1961-ben a légierő alezredeseként szerelt le. Később ingatlanokkal foglalkozott és háztulajdonos volt.