Mikor és hol kezdődött a sportolói pályafutásod?

Mindig szerettem a sportot, de szervezetten egyesületben kilenc éves koromban Nagykanizsán kezdtem el focizni. Először, a MÁV Előre a serdülő, majd az ifjúsági csapatában rúgtam a bőrt, itt szoktam meg a rendszeres mozgást és a sporttal járó kötelezettségeket. Később egy minőségi váltás következett és bekerültem a magasabb osztályban szereplő az Olajbányász ifi csapatába, ahol már profibb szinten űztem a labdarúgást

Hogy kerültél be a honvédségi sportberkekbe?

1992-ben, mint sorkatona vonultam be Sormásra. Szerencsém volt, mert az itt töltött egy év alatt is folyamatosan sportolhattam. A szolgálati kötelezettségek teljesítése mellett, rendszeresen ki tudtam járni a fociedzésekre. A leszerelésemet követően újra gondoltam az életemet és visszamentem az alakulathoz kiképző rajparancsnoki beosztásba. Sportolói múltam miatt hamar a figyelem középpontjába kerültem és a parancsnokaim rendszeresen elküldtek az ezred szintű katonai sportversenyekre. És innen, az eredmények alapján egyenes út vezetett ahhoz, hogy meghívtak a különböző versenyszámokban az ezred válogatott csapatába is.

Az amatőr sportolói pályafutásokat ismerve a váltás inkább fordítva szokott történni. Az izmok fáradásával kényelmesebb a kispályán seniorként a labdát rúgni, mint lefutni egy Bécs Budapest szupermaratont. Mi hozta az áttörést a sportolói pályafutásodban, mikor lettél hosszútávfutó?

Egyértelműen a 2001-es évben, amikor végleg abba hagytam a focit és elkezdtem komolyan futni. Ehhez az kellett, hogy az akkori ezred testnevelő tiszt, Vass Tibor meghívására Hajagtetőn, egy edzőtáborban vettem részt. Ezt követően bekerültem az ezred járőrcsapatába, ahol nagy küzdelemben megnyertük a bajnokságot és ez a küzdelem mély emlékeket hagyott bennem. Innen kezdtem el tudatosam edzeni a futásra. Edzőt kerestem magamnak, aki személyemre szabott edzéstervet készített és megfelelő kontrolt vezetett be a teljesítéseket illetően. A felkészülések meghozták az eredményeket, de az első időben elsősorban csapatban jöttek az eredmények.

Milyen versenyszámokban szoktál indulni?

Fő számom a mezei futás, de szerettem a járőrt is, ahol csapatban mára már túl vagyunk a hétszeres MH első helyezésen. A katonai háromtusában is ott vagyok az elsők között, bár az elején a lövészettel voltak problémáim, de ma már ezzel a versenyszámmal is megbarátkoztam.

Ma is ugyanolyan intenzitással sportolsz, mint régebben?

A sormási alakulat megszűnését követően 1999-ben Jután a radar századnál vállaltam beosztást, mint kiképzési tiszthelyettes és így továbbra is sok közöm van a katonai sport szervezéséhez, valamint a versenyeken való részvételekhez. A jutai beosztás viszont azt jelenti, hogy ingáznom kell Nagykanizsa és Kaposvár között és ez elég fárasztó. Az utóbbi időben a katonai sportversenyek mellett sok hazai és nemzetközi versenyen indultam el. 2001-től ott vagyok a Szupermaratonon és a kezdetektől részt veszek a Balaton körüli futásokon is, amit az elmúlt évben megnyertünk. Tíz alkalommal vettem már részt az Okucsán-i emlékfutáson. Az utóbbi időben több nemzetközi versenyre sikerült eljutnom. Túlélő versenyek Belgiumban és Hollandiában, nemzetközi mezei futóverseny Németországban, járőrverseny Szlovéniában és Svédországban. Mindenütt megálltuk a helyünket és az élmezőnyben végeztünk.

Mi a terved a jövőre vonatkozóan?

Jelenleg az angol nyelvvel kell megbirkóznom, ami nem kis feladatot jelent számomra, de e mellet nem hanyagolom el az edzéseket sem. A későbbiekben pedig, a Szupermaratont szeretném még 50 év felett is lefutni és úgy érzem ebben csak a focista koromban szerzett sérüléseim akadályozhatnak meg.