Hírek Háttér Missziók alakulatok Kiadványok galériák videók Zrínyi webáruház
2017-03-19 13:50, Snoj Péter
Hadikutyák
Címkék: hadtörténet
A K-9 kifejezés hallatán bizonyára mindenkinek egyből speciális hámokba bújtatott kutyák jutnak eszébe, amint épp vagy kábítószert keresnek, vagy fegyveres bűnözőket terítenek le egy szempillantás alatt. És ez jól is van így, hiszen a K-9 ténylegesen a valamely fegyveres szervnél „szolgáló” négylábúak gyűjtőneve. De honnan is ered a név?


Habár itthon számos kutyakiképző vállalkozás használja képzésének leírásában, a K-9 kiképzés az Amerikai Egyesült Államok hadseregétől ered. Történetének kezdete a második világháborúig nyúlik vissza, noha egyes források szerint nem hivatalosan már a háború előtt is voltak próbálkozások a kutyák szolgálatkészségének kamatoztatására. Hűségük és tettrekészségüket az amerikai hadsereg először 1942-ben fogadta el hivatalosan is, amikor is a hadvezetés engedett a Kutyák a Haza Védelmében elnevezésű civil kezdeményezésnek.

A kezdeti elképzelés szerint mindössze őrkutyákat kívántak szolgálatba állítani a fontosabb katonai támaszpontok védelmére. Az első hadikutyák 1942. március 13-án foglalták el posztjukat, ezzel megalapítva az amerikai hadsereg K-9 kötelékét. A kifejezés maga – egyes feltételezések szerint – mindössze az angol canine (aminek kiejtése közel azonos a „k” betű és a „9” szám együttes kiejtésével) és a latin canis szavakból ered, amely többek között szemfogat és kutyát, kutyafélét is jelent.



Az első kutyakiképző-központokat 1942 augusztusában adták át Egyesült Államok-szerte. Ekkor, a még erőteljesen kialakulófélben lévő kiképzési rendszerbe harminckét kutyafajtát válogattak be. Ahogy telt az idő és gyűltek a tapasztalatok, ez a szám lassan csökkenni kezdett, és 1944-re már csak hét fajtát találtak képzésre alkalmasnak: a németjuhászt, a dobermannt, a belgajuhászt, a szibériai huskyt, a malamutot, a különböző collie-kat, azaz terelőkutyákat és az amerikai eszkimó kutyát.



A háború ideje alatt az amerikai hadsereg hivatalos honlapja szerint körülbelül 18 ezer kutya kiképzését végezték el ezek a központok, amelyek közül 8 ezernek nem sikerült teljesítenie az elvásárokat. A nyolc-tízhetes kiképzések után következő vizsgákon ugyanis alapvető hibának számított, ha megijedt a robbanástól és a hozzá hasonló zajhatásoktól, de az is kizáró ok volt, ha nem volt elég érzékeny a szaglása, vagy nehezen lehetett fegyelmezni.  Az alapkiképzést követően dőlt el, hogy a hadikutya-jelöltek milyen „beosztás” felé tanulhattak tovább. A hadsereg ugyanis külön kezelte az őr-, felderítő- és robbanószer- (akkor kifejezetten akna-) kereső négylábúak képzését.



Az első frontszolgálatra kijelölt – összesen tizenöt – kutyás szakasz 1944 márciusában érkezett meg az európai és csendes-óceáni hadszínterekre. Utóbbi csatatéren szinte azonnali volt az eredmény. A katonák és tengerészgyalogosok beszámolója szerint a japánok soha nem próbálkoztak rajtaütésszerű támadással olyan alegységeknél, ahol kutya is őrködött. Később az is kiderült, hogy a négylábú bajtársak kiválóak a sebesültek felkutatásában, azonban a hadsereg rövid kísérletezés után felhagyott ezen képesség kihasználásával. A kutyák ugyanis nem tudtak különbséget tenni a baráti erők, illetve az ellenség sebesültjei, valamint a ténylegesen sebesült és a halott katona között.

A második világháború után folytatódott a hadikutyák kiképzése. A hadsereg statisztikája szerint a koreai háborúban másfél ezer, Vietnamban négyezer kutya szolgált együtt a katonákkal. Jelenleg több mint ötszáz négylábú segíti emberi bajtársait a világ számos pontján.


legfrissebb
legolvasottabb
naptár
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat
galériák
2017-10-18 13:26
2017-10-18 07:18
2017-10-17 19:42
2017-10-17 13:27
VIDEO
2017-10-18 17:04
2017-10-18 13:26
2017-10-17 13:27
2017-10-17 07:17
Impresszum
Adatvédelem
Oldaltérkép
Katonai meteorológia
Legfrissebb RSS Összes RSS
Írjon nekünk!
szerkesztoseg@honvedelem.hu