A csádi békefenntartó missziót az ENSZ Biztonsági Tanácsának felkérése 2007 szeptemberében hozta létre az Európai Unió, mégpedig azzal a céllal, hogy a Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északkeleti részén biztosítsa a belső konfliktus dúlta szudáni Dárfúrból érkezett menekültek és a csádi harcok elől menekülő úgynevezett „belső menekültek”, összesen közel félmillió ember védelmét. A Ban Ki Mun ENSZ főtitkár javaslatára létrejött, EUFOR TCHAD/RCA névre keresztelt misszió célja volt emellett a világszervezet és más humanitárius szervezetek munkatársainak védelme, és a fegyverek csoportok átszivárgásának megakadályozása is.
A Csádba vezényelt európai csapatok telepítése tavaly februárban kezdődött meg, akik a mandátumuk alapján tizenkét hónapig maradhattak az afrikai országban. Ez az egy év a közelmúltban járt le, így az EU március 15-ével megkezdte a misszió feladatainak átadását az ENSZ MINURCAT missziójának. A legtöbb, mintegy 1500 katonát Franciaország küldte a térségbe, de például Írország és Lengyelország is 400-400 fegyveressel vett részt a misszióban. Összesen egyébként 14 EU-tagország katonái tevékenykedtek békefenntartóként Csádban az elmúlt egy évben.
A magyar kormány 2007 októberében engedélyezte, hogy az EU által vezetett katonai műveletekben a Magyar Honvédségből legfeljebb hatan vehessenek részt. Az elmúlt másfél évben három magyar katona teljesített szolgálatot a misszió vezetésére és irányítására kijelölt párizsi műveleti főparancsnokságon személyügyi főnök, logisztikai, orvosi beosztásokban.
Nagy Ferenc őrnagy 2008. júniusától, 2009. áprilisáig tíz hónapot töltött el az EUFOR TCHAD/RCA misszió párizsi műveleti parancsnokságán. A 35 éves főtisztnek nem ez volt az első békefenntartó missziója, hiszen 2004-ben egy éven keresztül a NATO szkopjei parancsnokságán teljesített szolgálatot, mint összekötő tiszt.
Nagy őrnagy katonai pályafutása egyébként – saját elmondása szerint – 14 éves korában kezdődött. Amikor is, az általános iskolai tanulmányok befejezése után úgy döntött, hogy hivatásos katona lesz, s a tiszthelyettes szakképző iskolába adta be továbbtanulási lapját. Persze e döntésben nagy szerepe volt az édesapjának is, aki sorkatonai ideje alatt harckocsizó volt és többször is mesélt fiának a katonaságról. Mint mondta: azonnal megragadta e hivatás szépsége.
Ferenc a tiszthelyettes iskolán élelmezés szakon végzett, ám rögtön folytatta tanulmányait a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán – 1996. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Parlament előtt, a Kossuth téren. Első beosztását a Petőfi laktanyában, az MH 32. Budapest Õr- és Díszezrednél kapta, az élelmezési szolgálat főnöke lett. Ahogy fogalmazott: az itt eltöltött három év meghatározó volt az életében, hiszen a „legkatonásabb alakulatnál” nemcsak fegyelmet, hanem kötelességtudatot is tanult.
Ezt követően több beosztásban is szolgált az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságon, a HM Nemzetközi és Rendezvényszervező Hivatalnál majd annak megszűnése után a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségén folytatta pályáját. Innen pályázta meg a párizsi beosztást is.
Nagy őrnagytól megtudtuk: az Európai Unió misszióinak parancsnokságán – hasonlóan a NATO parancsnokságokhoz – különböző főnökségek találhatók. Õ a csádi misszió párizsi műveleti parancsnokságán a J4-es, vagyis a logisztikai főnökségen, annak is a logisztikai részlegén dolgozott, mégpedig az úgynevezett befogadó nemzeti támogatással foglalkozott.
– Csád mindössze minimális befogadó nemzeti támogatást tudott biztosítani az EU missziójának. Ennek keretében biztosította a csádi kormány az EUFOR részére azt a területet kapta meg, ahol a későbbi bázisait is kialakította. Ilyen bázisok voltak a fővárosban Ndjamena-ban, valamint Abéché-ben, Iriba-ban, Forchana-ba és Gozbeida-ba, valamint a Közép-Afrikai-Köztársaságban, Birao-ban. Vagyis a csádi misszió keretében összesen hat helyen állomásoztak EU-csapatok. Megközelítőleg 3200 katona – mondta Nagy Ferenc őrnagy.
A fiatal tiszttől megtudtuk azt is, hogy a párizsi műveleti parancsnokságon egyszerre három magyar katonatiszt dolgozott. Cserháti Zoltán alezredes a misszió személyügyi főnökeként a kezdetektől részt vett a műveletben, s jelenleg is Párizsban dolgozik, végzi az EUFOR misszió felszámolását. A harmadik magyar katonatiszt pedig dr. Kiss Antal Zsolt őrnagy volt, aki a misszió egészségügyi részlegében szolgált közegészségügyi és járványügyi orvosként. Õ egyébként március 15-én fejezte be szolgálatát a parancsnokságon és tért haza Magyarországra.
– Jelenleg az EUFOR erők visszatelepítésének utolsó mozzanatai történnek, hiszen az EU mindössze egy éves mandátumot kapott az ENSZ-től, mely 2009. március 15-vel ért véget. Azt kérte a világszervezte, hogy ez alatt az egy év alatt az EU hozzon létre egy biztonságos és védett környezetet – angolul: safe and secure environment – azoknak a menekültek részére, akik a dárfúri krízis elől érkeztek Szudánból. Hiszen, mint ismert, Csádban több százezer ember él a menekült táborokban. Helyzetünkön a nemzetközi szervezetek, vagyis az NGO-k próbálnak meg valamilyen szinten segíteni – mondta Nagy Ferenc őrnagy, aki úgy véli, hogy sikeres volt az EU békefenntartó katonáinak Csádban töltött egy éve. Sikerült megszilárdítani a biztonsági helyzetet, amely a későbbiekben akár azt is lehetővé teszi majd, hogy a menekültek visszatérhessenek saját országaikba, otthonaikba.
Nagy őrnagy hozzátette: amíg az EUFOR katonái Csádban voltak, addig sikerült megakadályozniuk a menekülteket ért atrocitásokat. Emellett a helyi lakosok körében sikerült elfogadtatni az EUFOR-t, mint olyan haderőt, amely azért van jelen az országban, hogy békét és biztonságot garantáljon a menekültek számára.
A főtiszttől megtudtuk azt is, hogy Csád a világ tíz legszegényebb országa közé tartozik. A lakosság több mint a fele nyomorog, az éves egy főre eső jövedelem 250 amerikai dollár alatt van. A populáció több mint háromnegyede falvakban, agyagból és fából épített viskókban él. A nagyvárosok elhanyagoltak, lepusztultak. Elektromos áram csak a városokban van, a csádi lakosok alig egy százaléka részére elérhető ezen szolgáltatás. A szennyvíz elvezetése a csak a teljes populáció harminc százaléka részére megoldott, és csakis a nagyvárosokban. Csád a foglalkoztatottságot tekintve, mezőgazdasági jellegű ország, a lakosság kétharmada hagyományosan nomád állattartásból vagy földművelésből él.
– Az Európai Unió ezen missziója mérföldkőnek tekinthető az EU által vezetett válságkezelő műveletek között. Mérföldkő hiszen ezen művelet Európától több ezer kilométerre kellett végrehajtani, ráadásul úgy, hogy a műveleti terület nagysága 265 ezer négyzetkilométert tett ki. Elmondhatjuk, hogy a logisztikai feladatok végrehajtása volt a legnagyobb kihívás a misszióban. Például nagyon hosszú szállítási és utánszállítási útvonalak miatt. A legközelebbi tengeri kikötő 1700 kilométerre volt. Nehézséget okozott még a táborok kialakítása során a szükséges erődítési anyagok és a szakképzett helyi munkaerő hiánya, valamint a műveleti területen lévő szállító kapacitások korlátozottsága is. Emellett az esős időszak során, vagyis a májustól szeptemberig tartó időszak alatt a közlekedési, szállítási feladatokat sokkal lassabban tudtuk csak végrehajtani – mesélte a Csádban tapasztaltakat Nagy őrnagy.
A jelenleg megérdemelt szabadságát töltő főtiszt hozzátette: sajnos vérveszteséggel is járt a csádi misszió az EU-katonák számára. Nem sokkal a békefenntartó csapatok kiérkezése után vesztette életét egy francia katona. A legnagyobb tragédia azonban már a mandátum végén érte az EU-t: Egyelőre ismeretlen okok miatt egy francia katona lelőtte két társát, egy ENSZ katonát és egy csádi állampolgárt is.
– Mivel a befogadó nemzeti támogatás eléggé nehézkesen működött, az én legfontosabb teendőm volt a rendszeres kapcsolattartás az ENSZ összekötő tisztjével. Emellett ugyancsak én tartottam a kapcsolatot a világszervezet new york-i logisztikai részleggel is. Velük már azokról konzultáltam, hogy milyen logisztikai igények merülnek fel az ENSZ részéről az EU mandátumának lejárta után – mesélte Nagy őrnagy, akitől megtudtuk azt is, hogy tíz hónapos külszolgálata alatt egyszer eljutott a műveleti területre is. 2008 novemberében egy francia kollégájával egy hetet töltött el Csádban, úgynevezett logisztikai szemrevételezést hajtottak végre. Bejárták a katonai bázisokat, s találkoztak az ENSZ logisztikai ügyekben illetékes tisztviselőivel is. Már akkor az átadás-átvételi folyamatot készítették elő.
Nagy őrnagy életében először járt Afrikában. Személyes benyomásai szerint, az ország nagyon szegény, európai ésszel szinte felfoghatatlan nincstelenségben élnek a csádiak. Emellett nagyon megmaradt benne még a klíma extrémitása is. Ahogy fogalmazott: pokoli meleg volt az országban, ám ennek ellenére az ember mégsem vette észre, hogy izzad. Ezzel csak esténként szembesült, amikor a zuhanyzás előtt levette a pólóját és megdöbbenve látta, hogy szinte mészfehér az izzadsággal együtt kicsapódott sótól. Éppen ezért szinte egész nap inniuk kellett, hogy ne száradjanak ki. Holott az ember egyáltalán nem érzett szomjúságot.
– Meghatározó volt a további katonai pályafutásomra nézve a Párizsban töltött tíz hónap. A misszió során megszerzett hasznos tapasztalatokat, és a munkaszemléletet be fogom építeni a napi munkavégzésembe – árulta el Nagy Ferenc őrnagy.
Fotó: Archív
