Hírek Háttér Missziók alakulatok Kiadványok galériák videók Zrínyi webáruház
2014-09-03 16:07, Révész Béla
Retro-mozi: A szakasz
Címkék: filmkritika
A szakaszt a vietnami háborús filmek egyik alapvetéseként szokás emlegetni. Oliver Stone 1986-os kultmozija túlmutat a hagyományos megfogalmazáson: a Vietkong a kisebbik probléma, ennél sokkal súlyosabb gond a bennünk lakó fenevad, amely bármire képes az ösztönös, állati túlélésért.


Stone-nak nem kellett ötletekért és koncepcióért a szomszédba szaladgálnia. 1967-ben önként lépett be a hadseregbe, hogy Vietnamban harcolhasson. Egy évvel később le is szerelt, de az az egy esztendő alaposan átformálta gondolkodásmódját. Rögtön el is kezdte írni a jegyzeteket, amelyek az 1976-ra elkészült forgatókönyv alapjául szolgáltak. Ezután tíz évig előszobázott a stúdiófőnököknél, de hiába: senki nem akarta elkészíteni a filmet. Végül 1986-ban a Hemdale Film látott annyi fantáziát a dologban, hogy beleöljön 6 millió dollárt, amely már akkor is nevetségesen kis összegnek számított; igaz, Stone sem tett le semmi olyat rendezőként még az asztalra, aminek alapján biankó csekket nyújthattak volna át neki. (Forgatókönyvíróként annál inkább. 1979-ben az Éjféli expressz megírását Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia.) A szakasz sikere bőségesen megtérítette a belefektetett pénzt és energiát. Kasszasiker lett, az Oscar-díj átadón a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb hang és a legjobb vágás kategóriában is elnyerte a híres szobrocskát, Stone pedig egycsapásra az elitben találta magát, minden stúdió megnyitotta előtte kapuit és a pénztárcáját.



A filmet tehát minimális költségvetéssel készítették el mindössze 54 nap alatt. Chris Taylor (Stone a főhős alakját − nem nehéz ráismerni a párhuzamos életrajzok tükrében − önmagáról mintázta) önkéntesként érkezik Vietnamba. A film kezdőjelenetében kinyílik a csapatszállító ajtaja, és a fiatal, egyetemi tanulmányait félbeszakító katona döbbenten látja, hogy egyszerű csere történik: az élők kiszállnak, a fekete hullazsákokat pedig az elesettek tetemeivel berakják a helyükre, hogy a gép így térjen vissza az Államokba. A nyomasztó kezdet igazi rémálommal folytatódik. Szakaszához csatlakozva Taylor hamarosan rájön, hogy nem a Vietkongok jelentik az igazi problémát. Rájuk lőni kell, világos a képlet. A rémisztőbb veszély a sajátjai között bukkan fel. A szakaszt gyakorlatilag két őrmester irányítja, akik mindössze annyiban hasonlítanak egymásra, hogy eddig túlélték a háborút, egyébként tökéletes ellentétek. Elijas őrmester a háborúból kiábrándult katona, aki megpróbálja a pokolban is megőrizni humánus gondolkodását − Barnes őrmester pedig a kiégett dzsungelharcos, aki nem ismer semmilyen törvényt, és habozás nélkül képes nőket, gyerekeket gyilkolni célja érdekében.

Taylor azonnal látja, hogy a két erős egyéniség nem fér meg egymás mellett, s konfliktusuk a szakaszt is két táborra szakította. Döntenie kell, kihez csatlakozik, ő pedig habozás nélkül Elijast választja. A két karakter (Willem Dafoe és Tom Berenger zseniális, Oscar-díjra jelölt alakításában) és a két csapat folyamatos konfliktusa az, amely A szakaszt kiemeli a megszokott vietnami háborús filmek tengeréből. A Szarvasvadász és az Apokalipszis most mellett ez a film ábrázolta a legátütőbb erővel a vietnami katonák lidércnyomásait, az elkerülhetetlen belső krízist, az ellentétek küzdelmét ott, ahol nem kellene ellentéteknek lenni. A két őrmester figurája egyszerre valós és szimbolikus: az embertelenség és a humánum örök csatáját ábrázolja, amely (Stone értelmezésében és tapasztalatai alapján) ott küzdött egymással minden katonában. A „belső ellenség” kifejezés így kettős szerepet kap a filmben: a szakaszon és az egyénen belüli küzdelem egyfajta külön háború a háborúban, amit mindenkinek a lelkiismeretével, otthonról hozott értékrendjével és a világhoz való megváltozott viszonyával kell megvívnia.

A zöldfülűként érkező és lélekben aggastyánként távozó katona (Charlie Sheen) alakjának jellemfejlődésén át pontosan láthatjuk, hogyan lesz az idealizmusból cinizmus, a hitből tagadás, a naivitásból gyorsan érő gyűlölet. A főszereplő időnként kívülről még narrálja is az eseményeket, s ez a szájbarágós szöveg a forgatókönyv talán egyetlen gyenge pontja: nem feltétlenül kell szó szerint elhangzania az „ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is az ellenséggel harcoltunk, hanem saját magunkkal, az ellenség bennünk volt” mondatnak, hogy megértsük, miről szól a százhúsz perces film.



Stone figyelt arra is, hogy mellékszereplői ne a szokásos egyenmasszaként bukkanjanak fel a vásznon. Erős karaktereket írt meg, egyéniségeket, akiknek külön történetük van. A három főszereplő mellett ezért emlékezhetünk rájuk, annak ellenére, hogy a prímet minden tekintetben a Dafoe-Berenger kettős viszi. A két figura közötti feszültség tapintható, a fekete és fehér párharcának szimbóluma nyilvánvaló, küzdelmük az első pillanattól kezdve magában hordozza a szükségszerűen bekövetkező tragikus eseményeket. A film teljesen hihetően ábrázolja azt az állapotot, aminek nem lenne szabad bekövetkeznie: a vietnamiakkal való véres összecsapások után egy másik konfliktus a katonák között folytatódik, de a helyzet csak addig kezelhető, amíg a táboron belül marad.

A mozi egyik legjobb jelenetében egy falu átkutatása során Barnes lelő egy nőt, és éppen egy kislányt készül kivégezni, amikor Elijas közbeavatkozik. A dolog tettlegességig fajul, szürreális szituációba helyezve az eseményeket: az amerikai katonák egymást ütik az ellenség területén. Barnes bosszúja kivédhetetlen: felrúgva az addig sem túl lovagias játékszabályokat, egy csata közben vállalja a vállalhatatlant, hogy elkerülje a hadbíróságot. Nem mellesleg az Elijas halálát bemutató jelenettel Stone a filmtörténelem egyik leghíresebb epizódját alkotta meg. Külön érdekesség, hogy Dafoe a híres mozdulatot egy valós vietnami fotóról kölcsönözte.





A színészi munkát csak dicsérni lehet, a két őrmester pazar játékán túl akkoriban még Charlie Sheen is hitt a szakmájában, a fentebb említett mellékszereplők pedig kivétel nélkül megérdemlik a kalapemelést. Forest Whitaker mellett írjuk le Johnny Depp nevét is, nem azért, mert annyira kiugró szerepe lett volna, inkább azért, mert Stone sokáig gondolkodott, hogy rá ossza-e Taylor figuráját. Végül a kezdő színész ellen a kora döntött: túl fiatalnak találták még erre a szerepre (Stone azonban mindenhol pozitívan nyilatkozott Deppről, és sokat segített neki karrierje beindításában). Hitchcocki humorral a direktor magát is belerendezte a filmbe: néhány másodpercre egy bunker mélyén tűnik fel egyenruhában, amint rádión támogatást kér.

Robert Richardson operatőr és Claire Simpson vágó egy hullámhosszon dolgoztak főnökükkel. Feszes tempó és izgalmas snittek jellemzik a filmet, Barnes halálának ábrázolásánál pedig talán csak egy vietnami háborús film ábrázolta szebben az értelmetlen pusztulást: az Apokalipszis most nyitójelenete. Zeneileg is kimagasló a teljesítmény: Stone biztos érzékkel válogatott a kornak megfelelő betétdalok között (a tábori kábítószeres buli a közös énekléssel egyszerre komikus és riasztó), Georges Delerue „hagyományos” zenéjéhez pedig kiegészítőként besimította Samuel Barber legismertebb és filmekben legtöbbet használt szerzeményét, az Adagio for Stringset, amely hátborzongató pluszt adott a föléje rendelt jeleneteknek.



A rendező kirántotta filmjét a jól kitaposott hollywoodi ösvényről, a fő konfliktust az amerikai katonák közé helyezve. Ennyiben rokonságot mutat az Apokalipszis mosttal (hab a tortán, hogy abban Martin Sheen, ebben pedig fia az egyik főszereplő), ám Coppolánál sokkal jobban meg akart felelni a közönségigényeknek is. Alkotásában tehát emészthető módon ötvözte a populárist a súlyosabb mondanivalóval, az éles háborúellenes kritikát a profin kidolgozott csatajelenetekkel, amelyek a nézők akcióéhségét is kielégítették. A szerencsés keveredés emelte alkotását a király kategóriába, pedig bemutatásakor voltak versenytársai: abban az évben került mozikba a Hamburger Hill és az Acéllövedék is. Hogy toronymagasan A szakasz vitte el a pálmát, az elsősorban Stone személyes emlékeinek, remek forgatókönyvének, formabontó történetének és a két őrmestert alakító színész parádéjának köszönhető.

Kötelező film, rajongóknak és kikapcsolódni vágyóknak egyaránt erősen ajánlott. Bár mai szemmel vannak technikai hiányosságai, az összhatás feledteti velünk az apró hibákat. Stone rendezői karrierje ezzel a mozival ért el a felső szintre, nem véletlen, hogy két filmmel és három évvel később a Született július 4-én folytatta a vietnami vonalat – amelyért újra csak bezsebelte a legjobb rendezőnek járó Oscart.



* * *

A szakasz (Platoon) - 1986

Gyártó: Hemdale Film

Rendező: Oliver Stone

Forgatókönyv: Oliver Stone

Zene: Georges Delerue

Operatőr: Robert Richardson

Vágó: Claire Simpson

Szereplők: Charlie Sheen (Chris Taylor), Willem Dafoe (Elias), Tom Berenger (Barnes)

Filmpremier: 1986. december 19.

Magyarországi bemutató: 1988. szeptember 1.


kapcsolódó tartalmak
Mi az igazság? Hányféle létezik? Melyik a valódi? És akarunk-e tudni róla egyáltalán? Edward Zwick 1996-os mozija izgalmas témát feszeget – felemás végeredménnyel.
2014-08-27 14:38
Heti filmajánlónknak szomorú aktualitása van, hiszen a napokban óriási tehetséget veszített el a filmes társadalom. Egyik legjobb mozijával emlékezünk Robin Williamsre, a legszomorúbb bohócra.
2014-08-16 09:52
A háborús filmek kultusza napjainkban talán nem él olyan intenzíven, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de a műfaj által kitermelt klasszikusok száma igen magas. Sorozatunkban ezekből válogatunk, ezúttal ismét a vietnami háborúba, a Halál völgyébe teszünk...
2014-08-13 13:33
Mi történik, ha csődöt mond a legfejlettebb technológia, ha összeomlik a precízen kidolgozott haditerv? Ridley Scott csúcsrealisztikus mozija 2001-ben megmutatta.
2014-08-06 15:28
A háborús filmek kultusza napjainkban talán nem él olyan intenzíven, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de a műfaj által kitermelt klasszikusok száma igen magas. Sorozatunkban ezekből válogatunk, ezúttal minden idők legnagyobb tengeralattjárós filmjét, a...
2014-07-30 14:45
A háborús filmek kultusza napjainkban talán nem él olyan intenzíven, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de a műfaj által kitermelt klasszikusok száma igen magas. Sorozatunkban ezekből válogatunk, ezúttal a vietnámi háborús filmek második nagy hullámából...
2014-07-25 15:09
A háborús filmek kultusza napjainkban talán nem él olyan intenzíven, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de a műfaj által kitermelt klasszikusok száma igen magas. Sorozatunkban ezekből válogatunk, és ezúttal 1986-ba utazunk vissza, a vadászrepülős filmek...
2014-06-22 17:49
A háborús filmek kultusza napjainkban talán nem él olyan intenzíven, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de a műfaj által kitermelt klasszikusok száma igen magas. Sorozatunkban ezekből válogatunk, és a sort természetesen nem is kezdhetjük mással, mint Robert...
2014-06-09 08:12
legfrissebb
legolvasottabb
naptár
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat
galériák
2017-12-15 14:27
2017-12-15 10:35
2017-12-14 19:46
2017-12-14 18:24
VIDEO
2017-12-15 15:08
2017-12-14 07:14
2017-12-13 22:35
2017-12-13 21:45
Impresszum
Adatvédelem
Oldaltérkép
Katonai meteorológia
Legfrissebb RSS Összes RSS
Írjon nekünk!
szerkesztoseg@honvedelem.hu