Hírek Háttér Missziók alakulatok Kiadványok galériák videók Zrínyi webáruház
2013-09-28 13:15, Szűcs László
Tíz kevésbé közismert tény a Magyar Néphadseregről
Magyar Néphadsereg – 1951 és 1990 között így hívták a Magyar Népköztársaság haderejét. Azt szokták mondani: mindenkinek van valamilyen emléke a néphadsereg katonáiról, illetve magáról a katonaságról. Következzen azonban most tíz kevésbé közismert tény ebből az időszakból – szokásunkhoz híven szigorúan szubjektív szempontok szerint.
Miért surranó a bakancs és miért kanálgép az étkészlet?

A katona - szolgáljon a néphadseregben vagy éppen a Magyar Honvédségben - mindig is hajlamos volt arra, hogy egyenruhájának darabjait, illetve felszerelési tárgyait „átkeresztelje”, azaz a hivatalos megnevezés mellett egy ragadványnévvel is ellássa. „Az egyik ilyen ikonikus megnevezés a surranó, amellyel a 65 mintájú katonai bakancsot illették a néphadsereg katonái. A megnevezés eredetéről írásos feljegyzések nem maradtak meg, ám vélhetően a névadás oda vezethető vissza, hogy ez volt az első gumitalpú magyar katonai lábbeli” - mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére dr. Baczoni Tamás őrnagy. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményvezető főmuzeológusa hozzátette: mivel a katonák korábban vasalt, bőrtalpú csizmát és bakancsot viseltek, furcsa volt számukra, hogy az új gumitalppal halkabban járhatta, szinte surrantak. Így a bakancs valószínűleg innen kapta a nevét. Az egyenruházat másik, katonai szlengben is külön megnevezett darabja a gyakorlókabát, azaz a mikádó. Ennek elnevezése azonban nyomon követhető - emelte ki Baczoni őrnagy -, hiszen a XX. század elejének rövid, kétsoros férfikabátját, majd a ’30-as évek hasonló szabású női kabátját hívták így a „civil” divatban, s innen honosodott meg a katonai szlengben. A katonai személyi felszerelési cikkek közül pedig az 1964-ben bevezetett evőeszközkészlet a legismertebb, amely hétköznapi elnevezést is kapott. Baczoni Tamás szerint a „kanálgép” kifejezés onnan eredhet, hogy az eszköz megjelenéséig a katonáknak csak egy „kincstári” kanaluk volt. Utána viszont a kanál mellett már villával, késsel, sőt konzervnyitóval is rendelkeztek, azaz mondhatni „gépesítették” az étkezésüket.



Fedőszámok a Magyar Néphadseregben

Fedőszámok 1949. október 1-je óta léteznek a magyar haderőben, a hadsereg szovjetizálásának egyik első lépcsőjeként vezették be ezeket a számokat. Mindez azt jelentette, hogy a hadrendben használt tényleges katonai megnevezéseket a legtöbb iraton nem lehetett feltüntetni, sőt, azokat a sorkatonák sem ismerhették – azaz szigorúan titkos adatnak minősültek –, helyettük egy négyjegyű postafiók, azaz PF, az 1960-as évektől pedig MN-számokat használtak. A fedőszámok rendszerét használatuk közel három évtizede alatt többször is átszervezték, volt, hogy egy megszűnő alakulat fedőszámát egy másik katonai szervezet kapta meg, de olyan is előfordult, hogy egy létező alakulat kapott új fedőszámot. Ugyanakkor arra is volt példa, hogy egy adott alakulat mindössze az „ellenség megtévesztése” miatt részesült időről-időre új fedőszámban. (Az eredeti kép itt tekinthető meg!)



Az utolsó díszszemle


Díszszemle – az idősebb korosztály jól tudja, hogy a második világháborút követően rendszeresen rendeztek katonai felvonulást, azaz díszszemlét a fővárosban. Az elsőt 1948-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc századik évfordulója alkalmából tartották az Andrássy úton és a Hősök terén. Később a Dózsa György úton és a Felvonulási téren szervezték a parádékat, mégpedig április 4-én, azaz hazánk felszabadulásának ünnepén. Ez a nap a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt, mégpedig annak tiszteletére, hogy – legalábbis a hivatalos propaganda szerint – 1945-ben ezen a napon hagyta el az utolsó német katona Magyarország területét. A díszszemléket 1965-ig minden évben megrendezték, ezt követően azonban – egy miniszteri határozat értelmében és vélhetően takarékossági okok miatt – már csak öt évente tartottak parádékat, az utolsót 1985. április 4-én. Az erről készült videófelvételt most olvasóink is megtekinthetik.



Egri csillagok, kiskatonák és bakik

Egyik korábbi 10-es listánkban azokról a filmekről és sorozatokról írtunk, amelyek elkészítésében jelentős szerepet játszott az akkori Magyar Néphadsereg. Az egyik ilyen film a Várkonyi Zoltán által rendezett Egri csillagok című alkotás volt. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Pilisborosjenő közelében felépített vármásolatnál zajló forgatásra összesen ötezer sorkatonát vezényeltek ki. Az egri vár 1552-es ostromát feldolgozó, Gárdonyi Géza regényéből készült kétrészes film azóta is az egyik legnépszerűbb magyar mozi. A legendák szerint azonban számos olyan jelenet is található benne, amely – mai szóval élve – ciki. És ezeknek a bakiknak is a statiszta sorkatonák a főszereplői. Sokak szerint a legnagyobb filmes hiba, amikor a támadó „török janicsárok” egyikének kezén órát lehet felfedezni. Az igazi rajongók azonban azt állítják: nincs ilyen jelenet a filmben. Mindenesetre valóban létezik egy olyan fénykép – nem a filmből kivett képkocka, hanem a forgatások szünetében megörökített pillanat –, amelyen jól látszik az egyik kiskatona kezén megcsillanó óra.



A magyar Maginot-vonal

Így hívták azt az erődrendszert, amely az 1950-es években épült hazánk déli határvidékén és legfőbb rendeltetése szerint a Magyar Néphadsereg katonáinak e bunkerrendszer segítségével kellett volna kivédeniük a Jugoszlávia felől érkező „imperialista” támadást. A Makótól az Őrségig terjedő, mintegy 630 kilométer hosszan, titokban megépített erődrendszert azonban soha nem használták, holott a védelmi erődvonal már az 1950-es években is hétmilliárd forintba került, ez pedig komoly megterhelést jelentett az államkasszának. A korszakot jellemző „hidegháborús hisztéria”, illetve a harmadik világháborúra történő felkészülés jegyében azonban a párt- és katonai vezetés a főkét betonból készült bunkerek, géppuskafészkek, tankcsapdák, gyalogsági árkok megépítése mellett döntött. A magyar Maginot-vonal egyes részei a mai napig fennmaradtak, azokra a szerencsés túrázók Zala megyében, a Nagykanizsa és Lenti körüli erdőkben találhatnak rá.



Voltak atomfegyverek Magyarországon?

A Magyar Néphadsereg időszakának egyik legnagyobb titka volt a hazánkban tárolt szovjet atomfegyverek kérdése. A rendszerváltás után a kutatók is sokat vitatkoztak azon, hogy állomásoztatott-e nukleáris csapásmérő eszközöket a Vörös Hadsereg Magyarországon. A kérdésre ma már egyértelmű igennel lehet felelni. Bár a hazánkban tartott atomfegyverekről már a Varsói Szerződés időszakában is terjengtek pletykák, az első „komoly” megerősítésre egészen 1990 márciusáig kellett várni. Ekkor egy, a Magyar Távirati Iroda által kiadott hírben Mihail Mojszejev szovjet vezérkari főnök bejelentette: a Szovjetunió Magyarországról és Csehszlovákiából is kivonta az összes odatelepített atomfegyvert. Ezt az információt magyar részről azonnal cáfolták, miszerint robbanófejeket nem, csak hordozóeszközöket tároltak hazánkban a szovjetek. Az évek múlásával azonban újabb bizonyítékok kerültek elő. Egyebek mellett egy a budapesti hadtörténeti levéltárban őrzött jegyzőkönyv, amely egy 1965-ben megrendezett magyar-szovjet törzsvezetési gyakorlat részleteit ismerteti. Ebben megtalálhatók a résztvevő szovjet egységek felszerelései is, köztük a debreceni és kunmadarasi alakulatok jegyzékei, amelyekben megemlítik az atomfegyvert. Ugyancsak bizonyíték lehet a Magyarországon tárolt nukleáris fegyverekre az amerikai CIA által 1979-ben készített vaktérkép, amelyen világosan jelzik: Kunmadarason és Kiskunlacházán voltak állandó raktárak, Sármelléken, Debrecenben és Tökölön pedig ideiglenesen tárolhattak atomfegyvereket a szovjetek. Végül még egy gyanús tény: a kiskunlacházai raktárban a szovjet csapatok kivonulása után megmaradt a kondicionáló rendszer. A hőmérséklet fixen tartását ugyanakkor csak a nukleáris fegyverek igénylik, a hagyományos bombákat bármilyen időjárási körülmények között biztonságosan lehet tárolni.



Mi lett volna a Magyar Néphadsereg feladata a harmadik világháborúban?

A hidegháború évtizedei alatt többször is csak hajszálon múlott, hogy nem tört ki a harmadik világháború a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve szövetségeseik és csatlósaik között. Annak idején hétpecsétes titok volt, így csak kevesen tudták, hogy a ’60-as években – a harmadik világháború esetleges kirobbanása után – a Magyar Néphadsereg feladata az lett volna, hogy lerohanja Olaszországot. A Varsói Szerződés haditerveiben az szerepelt, hogy Magyarország és a magyar haderő a szovjet vezetés alárendeltségében Jugoszlávián, esetleg Ausztrián keresztül nyomult volna be Olaszország területére. A legoptimistább haditervek szerint a magyar erők hét-huszonegy nap alatt érték volna el Milánó-Velence-Udine térségét. A tervekből az is kiderül, hogy a Magyar Néphadsereg 5. hadseregét és a 3. hadtestet kellett volna harcba vetni. A támadásra egyébként a szovjetek az évek során többféle tervet is kidolgoztak. Egyik lehetőség szerint a fő támadási irány a Duna völgye és Ausztria lett volna. A néphadsereg erőinek ebben az esetben egészen Münchenig kellett volna előre törniük, ahol a beérkező francia NATO-csapatok legyőzése után délnek fordulva érték volna el Olaszországot. Egy másik verzió szerint a Kaposvárról, Nagykanizsáról és Lentiből induló csapatok Graz és Klagenfurt irányban támadva jutottak volna el Olaszországba. Az egész terv azonban nem számolt egy fontos ténnyel: a harmadik világháború első perceiben bekövetkező atomtámadások valószínűleg annyira legyengítették volna a Magyar Néphadsereget, hogy az alakulatok semmiféle támadó hadműveletre nem lettek volna képesek.



Hány vadászgép zuhant le a néphadsereg éveiben?

A katonai repülés és különösen a vadászrepülőgépek iránt mindig is különös figyelemmel fordult a civil társadalom. Természetesen így volt ez a Magyar Néphadsereg idejében is, amikor azonban még csak nagyon kevés információ jutott ki a laktanyák és katonai repülőterek zárt világából. Így az esetleges vadászrepülő-balesetekről is csak keveset tudhattak meg az emberek. Évtizedekkel az események után a pontos történések már nem tartoznak a szigorúan titkos kategóriába, ám az esetek pontos száma még a mai napig nem ismert. A Wikipédia internetes enciklopédia azonban kísérletet tett arra, hogy a fellelhető forrásokból összegyűjtse az 1948-ban újra megalakult magyar légierő jelentősebb, főként gépveszteséggel járó repülőeseményeit, géptípusonként, időrendben. Aki kíváncsi, bátran böngésszen az adatok között…



Békefenntartók a Magyar Néphadseregben

Manapság természetes, hogy a Magyar Honvédség katonái külföldi békemissziókban vesznek részt. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Magyar Néphadsereg idejében is voltak külszolgálatokon a magyar tisztek és tiszthelyettesek. Az MN első békefenntartó missziója az 1973 januárja és 1975 áprilisa közötti dél-vietnami volt. A magyarok az amerikaiak és a vietnamiak által megfogalmazott felkérésnek megfelelően 32 dél-vietnami ellenőrző ponton, valamint a saigoni központban a vietnami háborút 1973 januárjában lezáró párizsi egyezmény végrehajtására létrehozott Nemzetközi Ellenőrző és Felügyeleti Bizottság erőinek részeként – indonéziai, lengyel, kanadai, majd később iráni katonákkal közösen szolgáltak. Hivatalosan a tűzszünet betartásának felügyeletét, a tűzszünetsértések kivizsgálását, a fogolycserék ellenőrzését és a leszerelés felügyeletét hajtották végre. Összesen három magyar kontingens több száz katonája vett részt e békefenntartó műveletben. A misszió két magyar áldozatot is követelt: Dylski Aurél határőr őrnagy és Cziboly Csaba tartalékos százados 1973. április 7-én halt meg, amikor UH–1-es típusú helikopterüket rakétatalálat érte. A Magyar Néphadsereg részt vett az ENSZ Irán-Irak Katonai Megfigyelő Csoport munkájában is – bár a misszió végén az ország haderejét már Magyar Honvédségnek hívták. A békefenntartó feladat ugyanis 1988. augusztus 10-től 1991. február 28-ig tartott. Az irak-iráni háborút lezáró tűzszünet helyszíni ellenőrzésében összesen 46 magyar katonatiszt teljesített szolgálatot. A missziót azért számolták fel, mert Irak 1990. augusztusában lerohanta Kuvaitot.



Valóban sorkatonák voltak az Angyalbőrben sorozat főbb szereplői

A Magyar Néphadsereg katonáival valaha forgatott legnépszerűbb film egy sorozat, az Angyalbőrben című tizenhárom részes széria volt. Kevesen tudják, hogy a filmben szereplő színművészeti főiskolás hallgatók – például Rajkai Zoltán, vagy Bede Fazekas Szabolcs – úgynevezett előfelvételisként éppen sorkatonai szolgálatukat töltötték a budaörsi Vasvári Pál laktanyában, amikor forgatták a sorozatot. Többször is mesélték, hogy a forgatási napok végeztével kiképzőik kivitték őket még egy kicsit alakizni, vagy éppen harcászkodni – valószínűleg azért, mert nem voltak megelégedve a forgatások során látottakkal... Ők egyébként nem is jöhettek ki minden nap a laktanyából – mint a sorkatonai szolgálaton már túlesett színésztársaik –, talán ezért is tudták ennyire élethűen eljátszani a szerepüket. Minderről a sorozat egyik főszereplője, az Urbán Andrást alakító Mészáros Zoltán színművész mesélt néhány évvel ezelőtt, amikor interjút adott a honvedelem.hu-nak.



(További Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)
legfrissebb
legolvasottabb
naptár
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat
galériák
2017-08-23 15:08
2017-08-23 12:54
2017-08-22 14:53
2017-08-21 14:39
VIDEO
2017-08-23 12:54
2017-08-20 14:23
2017-08-20 14:11
2017-08-20 10:51
Impresszum
Adatvédelem
Oldaltérkép
Katonai meteorológia
Legfrissebb RSS Összes RSS
Írjon nekünk!
szerkesztoseg@honvedelem.hu