Sorozatunk előző részében Közép-Európából dél felé tekintettünk, még délebbre nézve azonban ott találjuk az etnikailag velünk részben rokon bolgárokat, s a nyelvileg velük rokon macedónokat. A bolgárok türk eredetű, szláv nyelvre váltott, ősi vonásaikat balkáni jegyekkel sajátosan, mesterien elegyítő nemzetet alkotnak. Ennek megfelelően mély gyökerű, színes katonanépnek számítanak.

A monarchikus – azaz a fejedelmi, királyi – államformáik uralkodói és palotaőrségeit a történelmük során saját alakulatként szinte folyamatosan létezett lovasok alkották. A bolgár díszőrség „prototípusát” a nemzeti ébredés nagy korszakában Georgi Obretenov alkotta meg 1876-ban. Ezt követte I. Sándor knyáz (fejedelem) személyes – lovas szablyával és puskával fölszerelkezett, zenekarral kísért − testőrségének megjelenése 1879. július 22-én. E csapat erősödött aztán tovább nemzeti hagyományú jelképekkel (1883-as kalpag, Szent Alexander királyi kitüntetés, 2002 óta az Alexander-csillag) kiegészülve, hogy aztán végleg egységessé váljon.

Ez az egység a történelmi-társadalmi változások közepette változatlan maradt, így a testőrség megalakulásának napja – azaz július 22-e – a mai modern Nemzeti Gárda (bolgárul: Nacionalja Gardejszka Csaszt) névre hallgató alakulat hivatalos ünnepe.

A bolgár érdeklődők először 2003-ban, Georgi napjának előestéjén láthattak ünnepélyes hadi bemutatót, amit egyébként Iskra (azaz Szikra) névre kereszteltek. A szokásostól eltérő harci alakzatok, fegyverrel és anélkül végrehajtott mozdulatsorok olyan látványkombinációt alkottak s alkotnak azóta is, amely méltó módon tiszteleg a bolgár szabadságért és függetlenségért életüket áldozó hősök előtt.

Bár a csapatszerkezet az évek során sokat változott, napjaink díszelgőegysége a mai bolgár államiság jelképrendszerének része. A Nemzeti Gárda szervezetileg nem a hadsereghez, hanem a védelmi minisztériumhoz tartozik, rendeltetése pedig a ceremoniális feladatok ellátása. A gárda nemcsak saját háborús zászlóval, pecséttel, egyedi jelvényekkel jeleníti meg a nemzeti, katonai hagyományokat, hanem egyik alkotóeleme s ösztönzője is a megújuló bolgár önazonosságnak.

Folytassuk Macedóniával. Már a Kr. e. 7. századból is vannak bizonyítékok egy katonai demokrácia, majd a macedón királyság létére, amely Nagy Sándor uralkodásában érte el tetőpontját, s amelyet pompázatos díszalakulat is fémjelzett, fényes külsőségekkel. Ennek az egyedi – nyelvileg a bolgárokkal rokon – népnek folyton fel kell(ett) mutatnia léte bizonyságait az etnikai ellentétektől terhes, tarka régióban. Ilyen tanúbizonyság a díszelgőegység díszmenetében is fölfedezhető híres harci alakzat, a makedón phalanx, illetve a pajzs, rajta a Nap-jelképpel. Egyébként a macedón pajzsos katona (hypaspista), illetve a Sarissa-testőrség tagjai az európai történelem klasszikus alakjai közé tartoznak.

Ugyancsak különleges az alakulat címere: a piros mezőben látható koronás arany oroszlán. Jelenleg a macedón „farkasok” (Volci) jelentik az első számú katonaelitet. Egy csapatba tartoznak a díszgárdistákkal, mégpedig a vezérkar (CGS) kötelékében. A mai értelemben vett nemzeti hadsereg (Armija na Republika Makedonija – ARM) a zsebkendőnyi, ám annál színesebb ország 1991-es – vér nélkül kivívott − függetlensége óta létezik. Hadseregük a térségben 2006-ban elsőként vált hivatásossá és alakított ki szoros civil-katonai kapcsolatrendszert. Erre utal a milicista-szerű bordó, szemernyős sapka, a bő szárú, roggyantott hegyi csizma s a népi hímzéses deréköv. Ezek sajátos együttest alkotnak a bordó csíkos fehér pantallóval és a szürke zubbonnyal.