Az MTT kezdeményezéséhez csatlakozott az OSZK, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Földrajzi Múzeum, a Magyar-Afrikai Társaság. Az emléknapon részt vett a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a budapesti lengyel, szlovák és francia intézet is.

Az emléknapon megjelenteket – köztük dr. Hóvári Jánost, a Külügyminisztérium globális ügyekért felelős helyettes államtitkárát, Randniasolo Richardot, Magyarország tiszteletbeli madagaszkári konzulját, Jana Tomkovát, a budapesti Szlovák Intézet igazgatóját, Arkadiusz Bernast, a Lengyel Intézet igazgatóját, Couzi Julient, a Francia Intézet igazgatóhelyettesét, továbbá Lehel Lászlót, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatóját, Benyovszky felvidéki szülőhelye, Verbó küldötteit: Lubomor Bosákot és Patryk Kiskát, a Benyovszky-család megjelent tagjait, valamint a rangos előadókat – G. Németh György (képünkön), az MMT, egyben a Benyovszky Móric Kiemelt nemzeti Évforduló Bizottság elnöke köszöntötte.

Hóvári János a tudományos tanácskozást megnyitó beszédében arra emlékeztetett, hogy Benyovszky Móric kalandjainál sokkalta többről van szó, hiszen mint oly’ sok magyar, Benyovszky is a sokoldalúságával emelkedett ki, s állta meg helyét a nagyvilágban, ahová kényszerűségből vállalt sorsa sodorta. Családi cselszövés csapdájából menekült, katona mivolta által a korabeli közép-európai küzdelmek részesévé vált, majd Magyarországtól egyre távolabb került. De megvolt benne az a képesség, hogy megértse az európaitól eltérő életviszonyokat, embereket, amivel különös tiszteletet vívott ki.

Joggal lehetünk büszkék a korát számos tekintetben megelőző Benyovszky Móricra – hangsúlyozta Hóvári János. A helyettes államtitkár aláhúzta: Benyovszky közép-európai ember volt.

Dr. Sajó Andrea, az OSZK főigazgatója kifejezte örömét, hogy az Országos Széchényi Könyvtár lehet e jeles emléknap házigazdája, s a társrendezőkkel ráirányíthatja a közfigyelmet nemzeti kultúrkincsünk e sajátos szegmensére. Azért is, mert több ponton kötődik a Benyovszky-életműhöz. 2004-ben – az MTT-vel és a Kossuth Kiadóval közösen – az OSZK adta ki Benyovszky madagaszkári jegyzőkönyvét, a Protocolle-t. 

Az előadók sorában Voigt Vilmos néprajztudós professzor azt emelte ki, hogy Benyovszky Móric személyisége nagyobb figyelmet érdemel, mivel az ő személye sok mindenre alkalmas, tehát a magyar imázs növelésére is.

Ezt követően dr. Csáky Imre alezredes, címertörténész (HM HIM) a Benyovszky-család címerét elemezte, rámutatván a szakmai jellemzőkre, illetve arra, hogy e rendkívül gazdag heraldikai mű szinte minden elmond Benyovszkyról. Benne találjuk e címerben az összetartozás s a megkülönböztetés, az „erővel egyesült gyorsaság” jelképeit is.

Benyovszky történelmi nevét viselő, Budapesten élő leszármazottja, Benyovszky Móricné a grófról szóló rendkívül szerteágazó tevékenységét bemutató, gazdag hazai és külföldi irodalmat tekintette át eszmefuttatásában. Mint elmondta: tanulságos a fiumei kikötő hadi, kereskedelmi központtá fejlesztése vagy a madagaszkári államszervezés esete, amelyek azt tanúsítják, hogy a koránál jóval messzebb tekintő Benyovszky képzeletét, képességeit nemigen tudták követni a korabeli királyok, kancelláriák.

Dr. Lugosi Győző egyetemi docens a Benyovszky-életút fehér foltjainak kiszínesedéséről beszélt. Ami már nem fehér folt: az 1764-es születési év. Vagy a gróf nagyívű állami tervei. Ezeket ő közszolgálatban kívánta megvalósítani. Ám azok érdektelen uralkodókon és ellenérdekelt közszolgákon (például a francia gyarmatügyi hivatalnokokon) sorra elbuktak. Jóllehet, a közérdek szolgálatán kívül Benyovszkyt egzisztenciális szempontok sarkallták, mikor ötleteit, kezdeményezéseit ontotta, hiszen jó apa lévén, a családjáról igyekezett gondoskodni.

Ezt megerősítette Szádecky-Kardoss Irma is, aki szerint Benyovszky elsősorban monogám, tisztességes családfő, férj és közszolgálati ember volt. Ugyan egy kalandor korban élt; úgy, mint sokan, de akkor a kalandor a művelt, kreatív, fölfedező, utazó és vállalkozó kedvű férfit jelentette. Benyovszky kényszerű menekülését is az váltotta ki, hogy ármányt szőttek köré, ő pedig katona lévén, katonamód akarta kivágni magát a csapdából és visszaszerezni jogos jussát.

Dr. Rákóczi István a korabeli rabszolga-kereskedelem és Benyovszky madagaszkári szereplése közti összefüggéseket elemezte, fölvetvén: lehet-e Benyovszky a szigetország függetlenségi posztmártírja, Aladár király ő, vagy az 1789-es francia forradalmat 17 évvel megelőző plebejus demokrata, avagy az orosz demokratamozgalmak mintaképe?

Dr. Czigány István alezredes, a HM HIM kutatóosztályának vezetője Benyovszkyt, mint katonát vette górcső alá, megállapítván, hogy bár módfelett gazdag a család katonai múltja, Móric grófra nézvést nincsenek még hitelt érdemlő adatok a katonai képzésről, karrierről. Az tény, hogy kivételes szervezőtehetséggel bírt, folyton csapatokat szervezett, nagyszerű terveket kovácsolt. És az is tény: több rokona szintén jó katonaként állt helyt.

A továbbiakban Reisz T. Csaba a Magyar Országos Levéltár (MOL) címzetes főigazgatója az intézmény számos, Benyovszky kutatásra is vonatkozó szolgáltatására hívta fel a figyelmet.

Végezetül Cséke Zsolt geográfus a Madagaszkáron föllelhető, nemzeti szempontból hasznosítható emlékek gondosabb ápolását, esetleges hazahozatalát, vagyis ezen országimázs- építés eszközök hasznosítását szorgalmazta.

Fotó: A szerző és archív