Hírek Háttér Missziók alakulatok Kiadványok galériák videók Zrínyi webáruház
2010-07-07 17:33, Szûcs László
Százmillió emberrel végzett a fekete halál
Hívják dögvésznek, fekete halálnak, nagy halálnak is: az ókor és a középkor legrettegettebb betegségében, a pestisben legalább százmillióan vesztették életüket az elmúlt évszázadokban, ráadásul a hadjáratok végkifejletét megváltoztató, birodalmak sorsát befolyásoló járványok kórokozója volt az egyik első „biológiai fegyver” az emberiség történelmében.

Kevés olyan, a középkorról szóló regényt lehet olvasni, amelyben ne szerepelne részletes leírás egy-egy pestisjárványról. Bestsellerek – például Ken Follett Az idők végezetéig című könyve – vagy éppen szépirodalmi alkotások – például Albert Camus A pestis című műve – központi témája a betegség, amely évszázadokon keresztül az európai államok lakosainak legrettegettebb ragálya volt. Pontos számadatok nincsenek, de még a legóvatosabb becslések szerint is több, mint százmillió áldozata van az elmúlt évszázadokban az Öreg Kontinensen végigsöpört kisebb-nagyobb járványoknak.

A pestis a világszerte mindenhol előforduló Yersinia pestis elnevezésű baktérium okozta vektor (leggyakrabban patkánybolha, latinul: Xenopsylla cheopsi) által terjesztett fertőző megbetegedés. A betegség általában egy fertőzött állatról kerül át az emberre, azonban a fertőzött állat érintése, esetleg harapása is okozhat emberi megbetegedéseket.

A pestis esetében a leggyakrabban a vándor-, és a házi patkány a rezervoár. E kifejezés az egy, vagy több gazdafajból álló populációk olyan hálózatát jelenti, ami elvileg korlátlan ideig biztosítja az adott kórokozó fennmaradását a természetben. A patkányok mellett még több, mint 370 állatfaj képes fenntartani a pestisbaktériumot a természetben – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Dr. Meglécz Katalin orvos ezredes, a Magyar Honvédség főepidemiológusa, aki természetesen nemcsak a mai kor járványainak szakértője, hanem „otthon van” a történelem nagy ragályainak ismeretében is. A szakemberrel ezúttal az Európa lakosságát megtizedelő pestisjárványokról beszélgettünk.

Kelet-Afrikából érkezett

Mint megtudtuk, több forrásból is arra lehet következtetni, hogy a pestis európai elterjedése az időszámításunk szerint 535 körül bekövetkezett globális klímaváltozás következménye. A pestisbaktériumokkal fertőzött rágcsálók ekkor kezdtek el eredeti élőhelyükről, Kelet-Afrikából, északra vándorolni. 540-ben volt az első, dokumentált európai járvány, amely az akkor félmilliós lakosú Konstantinápoly ötödét pusztította el.

A „fekete halált” egyébként már az ókorban is jól ismerték, az állatról emberre terjedő fertőző megbetegedés, pandémiák, azaz járványok formájában már akkor is emberek millióinak halálát okozta világszerte – mondta a doktornő, aki szerint a betegség Ázsiában endémiás volt, azaz tartósan és rendszeresen előfordult, de természetesen más földrészeken is jegyeztek fel kisebb-nagyobb járványokat. A pandémiák létrejöttében pedig nagy szerepet játszottak a kialakult népmozgalmaknak, a tengerhajózás és nemzetközi kereskedelem fejlődése, valamint a háborúk is. A főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek. Ezek a szárazföldre jutva megfertőzték a háziállatokat és az embereket is.

Az időszámításunk szerint 540-ben regisztrált után a járvány a 14. században tört ki újból Európában és Ázsiában; kisebb-nagyobb hullámai pedig még a 17. században is pusztítottak. Az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el ez idő alatt. A legnagyobb európai pestisjárvány 1347–1353 között zajlott le. 1347-ben Konstantinápolyban naponta ezrek pusztultak el, majd sorra következtek a környező, zsúfolt nagyvárosok is. Két év alatt az iszlám világ egyharmada esett áldozatul a kórnak. Hasonlóak voltak a halálozási adatok Európában is. Marseille-ben a lakosság több mint felével végzett a dögvész, s nem jártak jobban az angolok sem. A pestis utolsó európai állomása Oroszország volt 1350-ben, majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen véget is ért a „nagy halál”– tette hozzá a doktornő.

 

Bubópestis, tüdőpestis, szeptikémiás pestis

– A pestis hirtelen magasra emelkedő lázzal, zavartsággal, delíriumig fokozódó nyugtalansággal kezdődik – mondta Dr. Meglécz Katalin, akitől megtudtuk azt is, hogy a betegségnek három fajtája van, a bubópestis , a tüdőpestis valamint a legritkábban előforduló szeptikémiás pestis. A legelső típus úgy fejlődik ki, hogy a kórokozó a fertőzött bolha csípésével bekerül az emberi szervezetbe. Ezt követően az úgynevezett behatolási kapuhoz közeli nyirokcsomó megnagyobbodik, begyullad. A betegség lappangási ideje – vagyis a fertőzéstől a tünetek megjelenéséig eltelt időszak – rövid, mindössze 2–5 nap. A kezeletlen bubópestises betegek letalitása – azaz a száz megbetegedettre jutó halálozások aránya – hatvan százalék, a legtöbb haláleset 3–5 nap alatt halához vezet, melynek elsősorban szepszis, magyarán a fertőző baktérium okozta vérmérgezés az oka.

A betegség másik jellemző fajtájáról, a tüdőpestisről szólva Meglécz ezredes elmondta: e típus járványügyi jelentőségét az adja, hogy a beteg már nem csupán a bolha közvetítésével, hanem közvetlenül, cseppfertőzés révén is fertőzőképes. A beteg környezetében lévő személyeknél elsődleges tüdőpestis alakulhat ki, amely kezelés nélkül 2–3 nap alatt halálhoz vezet, letalitása pedig közel száz százalékos. Ugyanakkor – tette hozzá a doktornő – a megfelelően, tehát antibiotikummal kezelt pestis halálozási aránya alig éri el az öt százalékot. A középkorban azt is megfigyelték, hogy a fertőzöttek közül, akik csodával határos módon túlélték a betegséget, védettséget szereztek a ragály ellen.

 

Az ókorban és a középkorban egyébként pestisnek neveztek minden magas halálozással járó járványt – árulta el a Magyar Honvédség főepidemiológusa –, aki szerint emiatt az egyes fertőző megbetegedések, járványok elkülönítése csak a leírások alapján lehetséges. A pestis mellett ugyanis a tífusz, a lepra, a himlő, valamint egyéb bélfertőzéses és kiütéses járványok is tömegesen szedték áldozataikat ebben az időben. Még becslések sem születtek arról, hogy összességében hány ember életét követelték ezek a betegségek.

Dr. Meglécz Katalin elmondta azt is, hogy az Európát megtizedelő járványoknak tragikus szerepük volt az Újvilág meghódításában is. Az európai hódítók által terjesztett szifilisz, a himlő és influenza pusztította el az amerikai őslakosság legalább kétharmadát. A megritkult és legyöngült őslakosság munkaerejét pótlandó, Afrikából behurcolt rabszolgákkal pedig a malária és a sárgaláz utazott együtt az amerikai kontinensre.

Birodalmak sorsát befolyásolta

Visszatérve a pestisre, az orvos ezredestől megtudtuk, hogy a fekete halál nem egyszer megváltoztatta a hadjáratok végkifejletét, sőt birodalmak sorsát is befolyásolta. A történelem minden szakaszára jellemző volt, hogy a háborúk és a járványok együtt jártak, összefüggtek egymással. A hadjáratokat rendszeresen járvány kísérte, és igen gyakran a győzelmet is az döntötte el, hogy melyik fél seregét sújtotta kevésbé a kór. Ráadásul egészen a XX. századig megfigyelhető volt az is, hogy a járványok áldozatainak száma messze meghaladta a hadi eseményekben meghaltakét. Például az 1456. július 4–22-e között zajló nándorfehérvári csata után kitört pestisjárványban vesztette életét a keresztény csapatok két vezére, Hunyadi János és Kapisztrán János is.

 

– Nagy hódítók, köztük Xerxész, Nagy Sándor, Napóleon kényszerültek visszavonulásra a betegségtől tizedelt seregük roncsaival. Az összefüggés oka a tömeges migráció, infrastruktúra túlterheltsége, majd összeomlása, zsúfoltság, összezártság a táborokban, élelmezés, személyi higiéné elégtelenségében és az egyes egyének immunrendszerének leromlásában keresendő. Ezen felül védettséggel nem rendelkező emberek jutottak el nagy tömegben egyes megbetegedések endémiás területeire, megbetegedtek, majd a betegséget továbbhurcolták. A járványok kialakulásának másik, ezzel ellenkező előjelű, folyamata olyan emberek megjelenése számukra idegen területen, földrészeken, akik magukkal vittek egy ott addig ismeretlen megbetegedést, amely a helyi lakosságot tizedelte meg, és meghonosította az adott betegséget – mondta a doktornő.

A főorvos szerint meglepő lehet, de a középkori járványoknak köszönhetően pozitív változások is bekövetkeztek az akkor élt emberek életvitelében. Például az elsősorban a fertőzött ivóvíz és általában a rossz higiénés viszonyok miatt terjedő kolera hatására kezdték el az európai nagyvárosok kiépíteni csatornahálózatukat, vízvezeték-rendszerüket, valamint közegészségügyi, köztisztasági szervezeteiket. Ugyancsak e betegségek hatására terjedtek el a – már korábban is ismert – angolvécék, derítők, fürdőszobák, valamint ennek nyomán kezdtek el többet foglalkozni a lakások tisztaságával. A hadi- és a közegészségügy szükségességét is a kolerajárványok miatt látták be, e betegségek kezdtek el egyre többen foglalkozni a bakteriológiával és a virológiával, valamint az epidemiológiával is.

„Biológiai fegyverként” is használták

Érdemes megjegyezni azt is, hogy a pestis kórokozója volt az egyik első „biológiai fegyver” az emberiség történetében. Mint Dr. Meglécz Katalin orvos ezredes fogalmazott: bár a járványos megbetegedésben meghalt emberek tetemeinek bejuttatása az ostromlott várfalak mögé, vagy éppen a kutak megfertőzése állati tetemekkel már az ókorban is kedvelt harcmodor volt, az első komolyabb sikereket csak 1340-ben érték el ezzel a módszerrel. Ekkor döglött lovakat és egyéb elhullott állatokat lőttek be ostromgépekkel a támadók a várfalak mögé Észak-Franciaországban.

Bizonyíthatóan pestisben meghalt emberek holttesteit pedig 1347-ben használták fel először ostromcéllal. A Kaffa városát ostromló tatárok lőttek be fertőzött halottakat a falak mögé. Talán az sem véletlen, hogy éppen ebben esztendőben tört ki a legnagyobb pestisjárvány Európában, bár a két eset között egyelőre nem találtak ok-okozati összefüggést a történészek…

Hasonló módszert alkalmaztak a Rigát ostromló orosz cári csapok 1710-ben, majd 1910-ben ugyancsak, amikor svédországi városokat támadtak. Persze nemcsak a pestist használták előszeretettel „biológiai fegyverként” a hadviselésben. Írásos emlékek bizonyítják, hogy 1763-ben az amerikai gyarmatosítók himlős nyirokkal szennyezett takarókkal fertőzték meg a Delaware indiánokat.

Napjainkban is kitörhet a járvány

A közhiedelemmel ellentétben a pestis a mai napig jelen van a Földön. Bár az utolsó nagy járványt 1894-ben Hongkongban regisztrálták, még napjainkban is gyakoriak a fertőzések. Az 1934-ig tartó hongkongi eredetű pandémiában egyébként csaknem 13 millióan haltak meg Indiában, Kínában és Délkelet-Ázsiában, Afrikában 120 ezer, Amerikában 25 ezer, Európában pedig csaknem ezer ember haláláért felelős az eddigi utolsó pestisjárvány. Magyarországon kétszáz évvel korábban, 1737–1751 között zajlott le az utolsó járvány. Akkor több haláleset volt Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Csongrád megyében. Az utolsó magyarországi behurcolt esetet pedig 1828-ban jegyezték fel – tudtuk meg a Magyar Honvédség főepidemiológusától.

Dr. Meglécz Katalin hozzátette: napjainkban Ázsia, Afrika, Dél- és Észak-Amerika egyes területein a vadon élő rágcsálók közel egy százaléka fertőzött Yersinia pestis baktériummal. így folyamatosan fennáll az emberi fertőzés veszélye is. Bár az is tény, hogy a pestis ma már csak rossz higiénés körülmények között, elsősorban a trópusi és a szubtrópusi országokban jelenik meg, ilyenek például India és Vietnam vagy Madagaszkár, ahol négy egymást követő évben is regisztráltak kisebb járványokat.

Szerencsére ma már a természetes pestisjárvány kialakulásának valószínűsége igen csekély. Egy járvány elterjedéséhez ugyanis három feltétel szükséges: a fertőző forrás, a kórokozó terjedését biztosító környezeti tényezők és körülmények, valamint az adott fertőző megbetegedéssel szemben fogékony szervezet. Ezek közül a fertőző forrás és a fogékony szervezet létező probléma, hiszen megvannak a természeti gócok, és mintegy háromszáz éve nem volt nagy járvány, tehát nincs immunitása a lakosságnak a pestissel szemben. 

A második tényező, azaz a terjedési mechanizmus kiiktatásán dolgoznak a közegészségügyi szakemberek hazánkban és világszerte, valamint ezt biztosítja a közegészségügyi rendszabályok, előírások rendszere is. Az esetlegesen előforduló egyes megbetegedések járvánnyá fokozódását már a korai szakaszban az egészségügyi rendszabályok betartása megakadályozza, az embert, mint fertőző forrás kiiktatását a rendszerből a gyors klinikai diagnózis és a megfelelő antibiotikumos kezelés segíti.

A Magyar Honvédség főepidemiológusa elárulta azt is, hogy abban az esetben, ha napjainkban Magyarországon valaki megfertőződne pestissel, akkor a megfelelő egészségügyi ellátó rendszer segítségével életét nem fenyegetné veszély. A beteget a rovartalanítás után a kijelölt egészségügyi intézményben – a fővárosi Szent László Kórházban – különítenék el. A beteg ápolását csak az arra kijelölt személy végezhetné, mégpedig egyszer használatos, zárt védőruhában. A betegség kezelésére előírt protokoll szerint a beteg elkülönítése a hatásos antibiotikum kezelés megkezdését követő harmadik napon szüntethető meg a leghamarabb, de csak akkor ha a klinikai állapota is javult.

Fotó: Archív

legfrissebb
legolvasottabb
naptár
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat
galériák
2017-06-24 13:15
2017-06-24 08:19
2017-06-24 07:02
2017-06-23 17:57
VIDEO
2017-06-23 17:09
2017-06-23 15:57
2017-06-22 06:43
2017-06-21 17:08
Impresszum
Adatvédelem
Oldaltérkép
Katonai meteorológia
Legfrissebb RSS Összes RSS
Írjon nekünk!
szerkesztoseg@honvedelem.hu