Az alegységek háromfős csapatai kétszáz méteres távolságról fekvő, térdelő és álló testhelyzetből küzdötték le a célokat. A lőgyakorlat legnehezebb része az álló pozícióból történő lövés volt, mivel ez a rendelkezésre álló három perc alatt a harminc darab egyes lövés leadását, valamint a karabély súlyának megtartását és koncentrálást követelt a résztvevőktől.. A második körben kézigránáttal kellett célba dobniuk a versenyzőknek, és természetesen a távdobás is szerepelt a programban. 

A nap végén a katonák gyakorló egyenruhában, fegyverrel az oldalukon a 3000 méteres terepfutással növelhették előnyüket, vagy behozhatták lemaradásukat. A versenyen nem csak a csapatok küzdelmének, hanem az egyéni eredményeknek is volt súlya, hiszen ezek a sportot kedvelő katonák nem csak a másikat, hanem saját teljesítményüket is túl akarták szárnyalni.