Mi már az örökké fiatal bajtársunkra emlékezünk, mikor felidézzük odaadó életét és hősies halálát. A halál döbbenete és a gyász csendje után nekünk katonáknak az a feladatunk, hogy Judit helyébe álljunk. Hiányát nem tudjuk pótolni, de becsületes munkával, kötelességtudó szolgálatteljesítéssel példaadó életét követhetjük. Nem halálának titkát kell kutatnunk, hanem életének szépségéből kell erőt merítenünk. Õ előttünk járva, iránytűként figyelmeztet minket, ha mindent megteszünk is, hogy életünk biztonságban legyen, sorsunkat nem mi irányítjuk.

Az istentiszteleten imádkoztunk a sebesültekért is, hogy erős lélekkel viseljék megpróbáltatásaikat és mielőbb egészségesen visszatérhessenek családjuk és bajtársaik körébe. Sebesült testvéreinknek gyógyulást kívánunk, az elhunyt, pedig nyugodjék békében.