November 6-án szentmisével, ökumenikus igeliturgiával és katonai tiszteletadással kísért ünnepségen emlékezett az ezred a fogolytábor egykori temetőjében nyugvó halottakra, a mindenkori háborúk áldozataira, hőseire. A megjelenteket dr. Andor Ferenc, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója köszöntötte, majd beszédében elmondta: „Nagyokat hallgatnak a sírok, mert a sírok mindig, mindenütt némák. Csak a túlélők visszafogott sírása hallik több ezer kilométeren túlról. Csak az anyák, apák, testvérek, asszonyok, gyermekek összeadódó sóhaja rázza az őszi fákat, talán ezért is hullanak itt korábban a levelek. Az itt nyugvó tízezrek – románok, oroszok, olaszok, szerbek s a többi nép elszólítottjai – utolsó, s talán valóban végső nyughelyéül szolgál e rendezett sírkertben a magyar rög, s védi az örök pihenést minden ide gyökerező faóriás”. Ezt követően Bencze József országos rendőrfőkapitány üdvözlő levelét olvasta fel dr. Andor Ferenc, majd Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius celebrált szentmisét, illetve ökumenikus igeliturgián emlékeztek a halottakra.

A kegyelet virágait többek között Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés Elnöke, országgyűlés képviselő, Básthy Tamás országgyűlés képviselő, dr. Szabó Gábor Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere, a Nyugat-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal és a megyei rendészeti szervek képviselői, valamint Varga László mérnök dandártábornok Győr Honvéd Helyőrség parancsnoka helyezték el a temető központi emlékművénél. Koszorúztak több hagyományőrző egyesület, szövetség, valamint a helyi és a környékbeli polgármesteri hivatalok jelenlévő vezetői, képviselői is.

A megemlékezés befejezése előtt dr. Andor Ferenc nyugdíjba vonulása alkalmából a következő szavakkal búcsúzott a jelenlévőktől: „Éveim elsiettek, vállalnom kellett a nyugdíjazás nem könnyű tényét. A lelkiismeretem nyugodt, igyekeztem hivatástudattal segíteni a hadifogoly temető ügyét, mindenkori sorsa felett igaz hittel őrködni, tanúim a földiek és az égiek. Bizonyára eljövök ide jövőre és aztán is, ha egészségem, erőm engedi, mert e szolgálatot elfeledni nem lehet, s nem is akarom!”. A Szózat elhangzása után az ezred díszalegysége vigyázzmenettel tisztelgett a hősök emléke előtt.