Az egyébként korlátozottan látogatható három múzeumi tárlatot (a Sziklakórházat, a HM FLÜ Technológiai Igazgatóság Múzeumát és a MH Logisztikai Ellátó Központ gyűjteményes múzeumát) három csoport (a MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred, a MH 25. Klapka György Lövészdandár, valamint a Szolnok heö-ből berendelt állomány) felváltva látogatja meg - reggel kilenc órakor a negyvenfős szolnoki állomány a Sziklakórházhoz érkezik. Néhány szerződéses és hivatásos hölgy és - nagy többségben - férfi katona lép be a Budai Várban található történelmi negyed alatt, a Várhegy mélyén található múzeumba. A csoport a több mint 10 kilométeres barlangrendszerben követi a múzeumi tárlatvezetőt, aki a csaknem egy órás látogatásunk során izgalmas történelmi részletekbe avat be minket: a Szent János kórház által működtetett létesítmény korszakonként mutatja be a magyar történelmet az egyes szobákban és termekben, így látjuk az 1945-ös ostromot, közben pedig Karády Katalint halljuk a hangszóróból. Az 1956-ot bemutató szobában viaszbabák szemléltetik a sebesültek megpróbáltatásait, majd elérkezünk a II. világháborús német-magyar harcállásponthoz is, amely 2009-es újdonság a múzeumban.

„Míg a gyerekeket vidámparkba viszik, addig minket ide”, mondja nevetve a mellettem nézelődő Annus Mónika egészségügyi tiszthelyettes, aki immáron 7 éve áll a Magyar Honvédség szolgálatában. „Több olyan eszközt is láthatunk itt, amit napjainkban mi is használunk, de persze láttam olyan orvosi segédeszközt is, amelyet már nem alkalmazunk”, magyarázza, és hozzáteszi: „A Sziklakórház történetében a leginkább az tetszik, hogy önkéntes grófnők is tevékenykedtek és ellátták a sebesülteket. Azt gondolom, tanulhatnánk tőlük egy kis emberséget.” Az eredeti tárgyak, ágyak, valamint orvosi eszközök közt mindenki megcsodálja Morfeuszt, az altatógépet, melyet csupán egyetlen alkalommal, az Evita című film forgatásán alkalmaztak.

A kiállítás láthatóan mindenki számára maradandó élményt nyújt, olykor hátborzongató, olykor szívfacsaró történeteivel és az eredeti tárgyakkal és eszközökkel, és többen maradnának még nézelődni, ám tovább kell sietnünk, hiszen még vár ránk két másik múzeum is.

Egy rövidebb városi zötykölődés után megérkezünk a Lehel útra, a Magyar Honvédség Logisztikai Ellátó Központjába, ahol már Zsiborás János ny. ezredes, a múzeum vezetője vár minket.

Köszöntőjében elmondja, az intézményben mindent megtudhatunk, mely a katonák ellátásával kapcsolatos – így felhívja a figyelmünket az első tábori sütöde történetére, vagy a mozgókályhák praktikusságára. Zsiborás úrtól azt is megtudjuk, a helyszín, ahol vagyunk, több funkciót is ellát, így a múzeumnak van kutatóműhelye is, ahol régi dokumentumokat, iratokat tárolnak. Van, aki önállóan nézelődik a múzeumban, többen pedig csatlakozunk Zsiborás úrhoz, aki az első szobában rögtön felhívja a figyelmünket egy igen furcsa berendezésre, amelyről kiderül, fogorvosi műszer - fogfúráshoz használták. A látvány nem túl bizalomgerjesztő, ám ennél még érdekesebb az igazgató anekdotája: „A gyomorfájásra vagy gyomorgörcsökre alkalmaztak egy módszert a régi időkben; a recept szerint marhatrágyára kellett esővizet csurgatni, majd abból óránként egy poharat elfogyasztani”, meséli a múzeum igazgatója, aki nem fogy ki a történetekből, és így folytatja: „Sokszor, lőtt, vagy bármilyen más sebbe viaszgolyót helyeztek, elmormoltak pár miatyánkot, és úgy gondolták, a viaszgolyó kihúzásával minden rendbe jön.”

Ezek után a Magyar Honvédség Összehaderőnemi Logisztikai és Támogatói Parancsnokság emlékszobájában találjuk magunkat, ahol számos ereklye, fotó és kupa emlékeztet a 2007-ben megszűnt intézményre. A folyosón a honvéd öltözetek számos változatát tekintjük meg, és még egy utolsó pillantást vetünk a már szóba került mozgókályhára, majd indulunk is tovább harmadik helyszínünkre, a Budán található HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság Múzeumába. Itt már vár minket Dr. Hajdú Ferenc mk. alezredes, aki egészen az 1700-as évekig megy vissza tárlatvezetése során, majd hozzáteszi: a légierő vagy a haditengerészet fejlesztési témáiban több magyar is részt vett. Megemlíti a PKZ-t, a helikopterhez hasonló, de földhöz kötött tüzérségi megfigyelőeszközt, melyet Kármán Tódor fejlesztett ki, de felhívja a figyelmünket a Zeppelinre is, melynek feltalálója eredetileg Schwarz Dávid volt - Ferdinand von Zeppelin gróf Schwarz halála után egy évvel megvásárolta a feltaláló özvegyétől a találmányt, és megépítette az első Zeppelin léghajót.

A negyven fő megtekinti a kicsinyített harckocsikat, a Tasokat és a Zrínyi rohamlövegeket, a géppuskákat, a kézigránátokat és lőszereket. Terjéki József például az egyik kiállított szétnyílt lövedék iránt érdeklődik aktívan. „Láttam az előbb a vitrinben egy szétnyílt lövedéket, ez nagyon felkeltette az érdeklődésem, még soha nem láttam ilyet”, mondja Terjéki, aki 2000 óta hivatásos repülős, és hozzáteszi, még nem járt itt, de a három múzeum közül ez az a hely, ahol még sokat időzne. Kiss Zoltán repülős itt, az utolsó tárlaton megjegyzi: „Igaz, engem a technika nagyon érdekel, de így is a Sziklakórház volt a legizgalmasabb számomra. Feltárult előttünk teljes valójában a történelem, a második világháború. Itt, a Logisztikai Ügynökségen természetesen a technika a legizgalmasabb, ezekből ötleteket lehet meríteni, műszaki szemmel ez is nagyon-nagyon érdekes”, tesz hozzá.

Szorít az időnk, így véget ér a múzeumlátogatás: irány a Stefánia Palota, ahol érkezésünk után, a MH Központi Zenekar fúvós kvartettje játszik fogadózenét, majd a kiállítóteremben „160 év hadtörténelme” címmel kiállítás várja az összegyűlt állományokat, csaknem 220 főt.

Két órakor aztán pohárköszöntővel fogadja a katonákat Tömböl László mk. vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, aki beszédében úgy fogalmaz: 2009 az évfordulók éve. Mint mondja, idén 160 éves a honvédség, 60 éves a NATO, melynek Magyarország 10 éve a tagja, az önkéntes haderő pedig 5 éves. Hozzáteszi: Idén 140 éves lenne a sorozás intézménye. „2004. november 3-tól – éppen fél évvel Európai Unióba lépésünket követően – kizárólag önkéntesek, hivatásos és szerződéses katonák szolgálnak a Magyar Honvédségben. Ezzel a lépéssel is felzárkóztunk a szövetségi rendszer tagállamainak többségéhez”, mondja a vezérkari főnök, és hozzáteszi: az önkéntes haderő létrehozásával mód nyílt egy sor olyan speciális képesség megteremtésére, amelyre egy sorozott katonákból álló fegyveres erő nem képes. „Tény a magyar társadalom hadsereget övező megbecsülése, a békeműveleti tevékenység egyértelmű nemzetközi sikere, a katonák szakmai elhivatottságának és teljesítményének elismerése”, jelenti ki Tömböl László.

A vezérkari főnök sok sikert kívánva az önkéntes haderő megjelent tagjainak még átadja a szót válaszgondolatok megosztására a MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél szerződéses katonai szolgálatot teljesítő Brandt Erika őrmesternek, aki elmondja, sok sportrendezvényen vett már részt, amelyeken mindig jó érzés látni, hogy az ország bármely területéről is érkeznek katonák, akkor is összetartanak és segítik egymást.